Vasárnapi üzenet: 2026. január 11.

A búza és a konkoly (Máté 13, 1–9)

A 2026-os év a magvetés éve. (A misszió a keresztyénség állandó küldetése; a magvetés – mint az igehirdetés/igetovábbadás – a misszió egyik megnyilvánulása.) Jézus e példázatban a kiteljesítendő mennyek országáról tanít, amit egy gazdaemberhez hasonlít. Mert nem területen, hanem egy emberben kezdődik el az Isten akaratának az érvényesülése (Isten országa pedig az, ahol az Isten akarata érvényesül). Tehát az Isten országáról való további információkhoz az adott gazdaemberről való példázatbeli tudnivalókat kell kielemeznünk.

Az Isten országát kiteljesíteni akaró embernek a legfőbb jellemzője, hogy van igéje (Jézus magyarázatában az ige a vetőmag). Az ige a megmaradásának és a szolgálatának a feltétele. Ige nélkül nincs olyan ember, aki által az Isten országa kiindulhat.

A vetőmagnak a raktár csak ideiglenes helye. A vetőmag célja a termőföld. A magvetés szolgálatával Isten és a ránk bízottak felé éljük meg felelősségünket, mert a föld célja a termés, az ember célja az ige gyümölcsének termése. Ha az Isten munkálkodik valakiben (ezt lehet kérni és engedni), akkor az ember kap szemet és felelősséget észrevenni, felvállalni a rábízottakat.

A gazda tudomásul veszi, hogy az ellenség is ténykedik, és furcsa módon nincs semmi reakciója (például félelem, pánik, frusztráció), sőt nyugodtan alszik a jól végzett munka után. Van személyes ellenségünk. Jézus tanít arról, hogy van olyan démon, mely talán személyesen miránk van állítva.   A keresztyén ember magatartása: 1. a tudatosítás (számolni az ellenség valóságával; mert ha nem számít az ellenségre akkor tönkremegy); 2. a nyugodt erő (melyben nincs önemésztő motívum; ha állandóan ezen rágódunk, az ún. „erőforrás-háború”, amiben a hasznos energiát pazaroljuk el).

A gazda és szolgák párbeszéde a szöveg kiterjedésének arányait tekintve a legjelentősebb. Többet foglalkozik a gazda a szolgáival, mint a magvetés munkájával és az ellenséggel együttvéve. Ezen arányok üzenete: a tanítás mint kegyelmi lehetőség (függetlenül a tanítványok tudásszintjétől). A nagy különbség a szolgák és az ellenség között a gazdával való kapcsolat. Az ellenség nem akarja magát megmutatni a gazda előtt, a szolgák kérdeznek a gazdától; az ellenség fél a gazdától feltárni szándékát, a szolgák feltárják a gazda előtt a gondolataikat. Tehát a pozíció és nem a lelkület az ellenség és a szolgák közötti különbség (mert van ellenséges lelkület a szolgai közösségben is). Meg kell tanulni a gazda türelmes és nevelő tanítását, még ha az ellenség indulata is van bennük. Ezt az indulatot a mi feladatunk megváltoztatni (akik engedik Isten akaratát magukban érvényesülni). Mert a mi kategóriánkban vannak, és nem az ellenség oldalán. A tanulás célja: a teljes hasznosítás (a búza és a konkoly felé is). A búza hasznosítása egyértelmű: magtárba, malomba, pékségbe stb. kerül. De meg kell tanulni hasznosítani a konkolyt (a rosszat): az energiáját felszabadítani, konkrétan: elégetni (és ezt az energiát felhasználni). A gyülekezetben is meg kell tanulni a felbukkanó rossz állapotot hasznosan kezelni (nem véletlen, annak is van energiája és tanulsága, melyet használni lehet: megfogalmazva, tanulságokat levonva, elemezve stb.). „Mert akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja.”

Radvánszky Ferenc

református lelkipásztor

(szerk.: Tóth János)