Évértékelő interjú a KMKSZ-frakció megyei tanácsban végzett munkájáról

A háborús helyzet Kárpátalja mindennapjait és a megyei döntéshozatal működését is alapvetően meghatározza. Hogyan alakul a megyei tanács munkája ilyen körülmények között, milyen kihívásokkal szembesülnek az itt élők, és milyen kezdeményezésekkel próbálják képviselni a magyar közösség érdekeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orosz Ildikóval, a megyei tanács KMKSZ-frakciójának képviselőjével.

– Hogyan értékeli az idei évet a megyei tanács munkája szempontjából? Voltak-e komolyabb politikai küzdelmek?

– A megyei tanácsban érdekes módon ebben az évben nem került sor nagyon éles küzdelmekre. A háború miatt is sokszor halljuk és tudjuk, hogy számos vállalat telepedett meg Kárpátalján, amelyek idehozták a cégeiket, és ebből – a statisztikák alapján – a megyei tanács költségvetése nagyobb bevétellel rendelkezik, mint az elmúlt években. Mindez igaz, viszont az is igaz, hogy a háború miatt ezeket a bevételeket elviszi maga a háború, tehát ezek a források nem itt csapódnak le. Továbbá egy kicsit furcsa helyzet az is, hogy az idetelepült vállalatok egy része magával hozta a munkásokat is, ami nem biztos, hogy új munkalehetőséget jelent a helyiek számára. Azok a vállalatok, amelyek munkalehetőséget biztosítanának, nem tudnak embereket toborozni, mert a harci állapotok miatt nagyon sokan nem akarnak hivatalosan munkába állni, és nem minden vállalat tud felmentést biztosítani a katonai szolgálat alól. Ez egy általános helyzet Kárpátalján. A legtöbb problémát – és ezt többször is felvetették, leveleket is kaptunk az ügyben – az jelenti, hogy az idetelepült vállalatok tönkreteszik a Kárpátokat. Ugyanis erős vállalatok elkezdtek szélerőműveket építeni, ami fakivágással jár, és ezeknek az elemeknek a telepítésével az erdőink és hegyeink mennek tönkre. A kérdés folyamatosan napirenden van, de egyelőre megoldást nem sikerült találni.

– Ebben a helyzetben milyen szerepet vállalt a kárpátaljai magyar frakció?

– Mi, a kárpátaljai magyar frakció, igyekeztünk mindig a közösségünk érdekeit képviselni, és ahol lehetett, ott olyan feladatokat és olyan előterjesztéseket kezdeményeztünk, amelyek segíthetik a lakosságot.

– Tudna konkrét példákat mondani ezekre a kezdeményezésekre?

– Például 2-3 olyan beadványunk is többségi szavazatot kapott, amely előremutató lehetne, ha pozitív választ kapnánk rá. Ilyen volt az a kezdeményezésünk is, hogy a kárpátaljai líceumokban egy osztállyal is lehessen líceumi képzést indítani. Ezt arra hivatkozva javasoltuk, hogy a hegyvidéki járásokban nagyok a távolságok, és nincs annyi gyerek, hogy három párhuzamos osztályt és 60 tanulót fel tudjanak venni, ugyanakkor ez a jelenlegi szabályozás a kisebbségek számára sem előnyös. A megyei tanács ezt megszavazta, így közös beadványként ment el a kezdeményezés a Legfelső Tanácshoz, hogy a hegyvidéki járásokban és a kisebbségek számára engedélyezzék, hogy egy osztállyal is indulhasson líceum. Sajnos erre még nem kaptunk választ, de ez jelentősen segítené a líceumi hálózatunk megtartását.

– A közlekedés és a határ­átlépés kérdése is gyakran előkerül. Ezzel kapcsolatban milyen lépések történtek?

– Másik fontos kezdeményezésünk az volt, hogy ha már Európába igyekszünk, és szeretnénk Európához csatlakozni, akkor adjuk meg a lehetőségét annak, hogy mindenütt, ahol korábban is voltak határátkelők, és most is adottak a feltételek – tehát ahol nem kell hidat építeni –, ott nyissák meg ezeket. A frakciónk kezdeményezte ezt, a megyei tanács végül elfogadta, és tanácsi határozat alapján nyújtottuk be az ukrán külügyi és belügyminisztériumnak. Ebben például azt kértük, hogy a határforgalom gyorsítása érdekében a jelenlegi lónyai és kaszonyi határátkelők legyenek éjjel-nappali határátlépők, de más helyeken is nyissanak határátkelőket, ahol erre lehetőség van.

– Tudna konkrét helyszíneket is említeni?

– Például Tarpa és Badaló között lehetne határátkelőt nyitni, hiszen az utak megvannak. Vagy hogy egy szlovákiai példát mondjak: Dobóruszka és Palágykomoróc között közúti forgalmat lehetne megnyitni, amivel jobban kapcsolódhatnánk Európához. Amikor elkezdtük ezt a témát vizsgálni, kiderült, hogy legalább húsz ilyen határátkelőt lehetne nyitni Kárpátalja területén. Meglátjuk, mi lesz belőle; a mi feladatunk az, hogy az itt élő emberek érdekében kezdeményezzük ezeket a lehetőségeket a lengyel határtól egészen a románig. Hogy mást ne mondjak, Visken is lehetne Románia irányába határátkelőt nyitni, de Ugocsában, Nagypaládnál is lehetne még egy határátkelőt nyitni a másik irányba annak érdekében, hogy gyorsabban és könnyebben eljuthassunk egyik helyről a másikra, és hogy ezek a megszakított erecskék valahol újra összeérjenek.

– A fejlesztések terén milyen jövőbeni elképzelések szerepelnek a megyei tervekben?

– A legutóbbi tanácsülésen fogadtuk el Kárpátalja fejlesztési tervét, pontosabban egy koncepciót arról, hogy milyen irányba haladjon a megye fejlődése. Mi ebbe a koncepcióba javaslatként bevittük azt is, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a Beregszászi járás területén – akár a Nagybégányi kistérségben, akár a Beregszászi kistérségben – valahol a határ mentén létesítsenek egy ipari parkot. Ennek az az oka, hogy tudjuk: a Magyarországról, Budapestről induló M3-as nemzetközi autópálya itt fog áthaladni a határon, és ez lehetőséget teremthetne nyugat-európai cégek számára arra, hogy a határ mentén letelepedve fejlesztéseket hozzanak ide. Emellett ebben az évben nem volt igazán sikeres az, hogy próbáltuk a szakképzési koncepciókba vagy a szakképzési intézmények alapszabályába bevinni, hogy az oktatás nyelve a magyar is lehessen. A megyei tanács sajnos úgy szavazta meg, hogy az oktatás nyelve kimondottan ukrán legyen, holott azóta a szakképzési törvény módosítása is felmerült, és vannak tantárgyak, amelyeket most is lehetne magyarul tanítani a 9. osztály után. Ezt nem sikerült elérni, nem értették a képviselő kollégáim, de remélem, hogy visszatérünk majd erre akkor, ha módosítják a szakképzési törvényt az európai normáknak megfelelően. Tehát úgy gondolom, hogy a megyei tanács KMKSZ-frakciója a helyén volt, dolgozott, tette a dolgát a választópolgárok akarata szerint, hiszen azért választottak meg bennünket, hogy az ő érdekeiket képviseljük.

Váradi Enikő