Egy „víz alatti Pompeji”

„A kalózok Babilonjának” elpusztulása és feltárása

A Vezúv Kr. u. 79-es vulkánkitörése megsemmisítette Pompejit és Herculaneumot, melyeket vastagon betemette a vulkáni hamu és a horzsakő. Pompejit csak a XVIII. században kezdték feltárni, s a kutatások ma is tartanak. Jamaica régi fővárosát, Port Royalt – pontosabban a döntő részét – pedig egy másfajta természeti katasztrófa, egy földrengés zökkentette a tengerbe 1692-ben, így vált „víz alatti Pompejivé”, feltárása pedig az 1950-es évek óta tart.

Jamaicát 1494-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf, s vette birtokba a spanyol korona nevében. Később a spanyolok meg is alapították Santiago de la Vegát, a karibi sziget első fővárosát, melyet – miután 1655-ben az angolok elhódították Hispániától a szárazulatot – az új hódítók Port Royalnak nevezték át. A város hamarosan igen nagy gazdagságra tett szert, mivel kikötőjének forgalma óriásira nőtt, raktárai pedig mindig tömve voltak a világ megannyi részéből érkezett árucikkekkel. Ugyanakkor ez a település vált a háborús időkben állami felhatalmazással kalózkodó, békeidőben viszont tengeri rablókként ténykedő angol filibusztrerek fő támaszpontjává, akiknek a tengeri rablásai fölött a brit hatóságok szemet hunytak, mivel a vetélytárs Spanyolországnak okozták a legtöbb kárt, a nagy zsákmányszerzések után pedig a város ételt-italt kínáló tavernáiban, valamint a sok-sok kocsmában és bordélyban verték el a pénzüket. Így a tivornyázó, erőszakos természetű filibuszterek miatt Port Royalt „a kalózok Babilonjának” nevezték el, a Babilon szó Bibliából eredeztethető pejoratív értelmében: bűnös Babilon.

1692. június 7-én délelőtt aztán földlökés remegtette meg a szeizmikusan aktív területen épült várost. Majd még hevesebb földmozgás rázta meg a települést, melynek épületei omladozni kezdtek. A harmadik, legpusztítóbb erejű földlökés és az azt követő cunami – szeizmikus szökőár – pedig szinte teljesen elpusztította Port Royalt, melynek döntő része lezökkent a tenger fenekére. Kétezer épületéből mindössze kétszáz maradt a parton, a többit ellepték a habok.

Mintegy két és fél évszázad múltán, 1959-ben, Edwin Link amerikai régész vezetésével elindult az első felderítő expedíció az elsüllyedt város felkutatására. Annak romjait és épen maradt épületeit azonban vastag iszapréteg fedte be, vagy éppen korallok nőtték be azokat, így visszhangos mélységmérővel tapogatták le a várost, melynek építményei kisebb dombokként rajzolódtak ki az egyenletes tengerfenékből, az így kapott képet aztán összevetették a városról készült régi térképekkel, hogy beazonosítsák a különböző épületeket, majd munkához láttak a búvárrégészek. A kikötőt védő James-erőd keleti falánál rábukkantak egy téglafal maradványaira, a kutatóhajóról leengedett talajszivattyúval pedig felszínre hozták egy tűzhely fémrészeit, valamint rézből, illetve ónból készült konyhai felszereléseket, köztük egy rézüstöt, benne egy csontdarabbal. Épp húsleves főtt benne, amikor a földrengés lesújtott a városra. Felfedeztek hát egy konyhát. Pár nap múlva pedig egy aranyórát találtak a tengerfenéken, melynek vas óramutatóit ugyan szétmarta a rozsda, lenyomataikat azonban röntgenvizsgálattal láthatókká tették, s kiderült, hogy 11 óra 43 percet mutattak, amikor megállt az óramű. Ez idő tájt pusztult hát el „a kalózok Babilonja.” Később további használati eszközöket, valamint vitorlarudakat, ágyúkat és puskacsöveket is napvilágra hoztak, majd a felderítő expedíció véget ért.

Ezt követően 1966–1968-ban a neves amerikai víz alatti régész, Robert Marx vezette expedíció már alapos kutatásokat végzett Port Royalban. A kőépítmények megtalálásához már egy hosszú tapogatókart, ún. tapintókörzőt, a fémtárgyak felleléséhez pedig különleges, rendkívül érzékeny fémdetektort is igénybe vettek. Rábukkantak a Swan brit hadihajóra, melyet a kikötőből a város közepébe sodorta a településre rázúduló cunami, s belőle felszínre hoztak megannyi tengerészeszközt. Felszínre hoztak több ezer spanyol ezüst pénzérmét, aranygyűrűket és arany kézelőgombokat, rengeteg hagyma formájú üvegpalackot, töméntelen kerámia-, réz-, ón- és ezüstedényt, valamint agyagpipát. Órákra, köztük egy hatalmas falióra maradványaira is rábukkantak. Egyik legértékesebb leletük pedig egy karjában gyermeket tartó nőt, a termékenység és az anyaság kínai istennőjét ábrázoló gyönyörű kínai porcelánszobor volt. Feltártak két tavernát, több tucat romos, illetve kettő, a város tengerbe zökkenését épségben átvészelt lakóházat, egy csizmadia-, egy ezüstműves- és egy asztalosműhelyt, a város hús- és halpiacát, valamint két teknősbékafarmot, ugyanis a teknőshús pompás csemegének számított. 1981 és 1990 között egy újabb amerikai víz alatti régész, Donny Hamilton is alapos feltárásokat végzett itt, s máig a víz alatti régészek kedvelt helyszíne Port Royal, melynek emlékei időkapszulákként őrizték meg egy XVII. századi karibi kikötőváros életét.

Lajos Mihály