Megtartotta közgyűlését a KMKSZ Munkácsi Alapszervezete

Március 6-án került sor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezetének éves közgyűlésére. Az eseményt a Munkácsy Mihály Magyar Ház nagytermében tartották meg.

A rendezvény kezdetén Korolyova Erzsébet alapszervezeti elnök köszöntötte a résztvevőket, majd felolvasták az alapszervezet soraiból 2025-ben elhunytak neveit – rájuk egyperces csenddel emlékezett a munkácsi közösség. A közgyűlés határozatképességének megállapítása után kijelölték a jegyzőkönyvvezetőt Barta Gabriella személyében, majd elfogadták a gyűlés napirendjét.

Az alkalom során elsőként az elnöki beszámolóra került sor. A Korolyova Erzsébet által bemutatott és summázott év tartalmas volt. 2025-ben számos hagyományőrző, kulturális, közösségépítő alkalom valósult meg. A beszámoló külön kitért a tavalyi évben kezdődött s 4 alkalommal megvalósult egészségügyi előadásokra, mely újkeletű programsorozat lévén is nagy népszerűségnek örvendett. Az elnök asszony emellett ismertette azt az önkéntes munkát is, melyet aktivistáikkal végeznek a Munkácshoz közeli emlékművek karbantartásának érdekében. Korolyova Erzsébet elnöki beszámolóját köszönetnyilvánítással zárta. Kifejezte őszinte háláját a támogatóknak, az aktivistáknak, az együttműködő intézményeknek s mindazoknak, akik tevékenységükkel, munkájukkal hozzájárulnak az alapszervezet életéhez.

Az elnöki beszámolót az ellenőrző bizottság beszámolója követte, melyet Barta Gabriella ismertetett. A két beszámolót az egybegyűltek egyhangúlag elfogadták.

A gyűlés következő napirendi pontja szerint tisztújításra került sor. A Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke által vezetett tisztújítás során egybehangzóan jelezte a közösség, hogy a következő 3 évre is bizalmat szavaz Korolyova Erzsébetnek és az elnökség tagjainak. Az elnökség és az ellenőrző bizottság tagjainak elfogadása után Gulácsy Géza beszédében kitért a KMKSZ által nyújtott, súlyos betegeket támogató pályázat szerepére.

A Latorca-parti város magyarságának közgyűlése kulturális programmal zárult. A munkácsi Szent Márton Plébánia előadását tekinthették meg a jelenlévők.

Korolyova Erzsébet hetilapunknak adott nyilatkozatában így foglalta össze a közösség elmúlt éves tevékenységét: „Elsősorban köszönöm a tagságnak, hogy újra engem jelöltek elnöknek és egyhangúlag megszavaztak. Igyekszek kiérdemelni ezt a bizalmat. Tesszük, amit tudunk, nehéz vagy kevésbé nehéz helyzetben, de a helyzet olyan, amilyen – nekünk pedig tennünk kell a dolgunkat, más választásunk nincs. Igyekszik a csapat is, amely körénk szerveződött; mindenben támogatják egymást. Munkácson a KMKSZ-en kívül a különböző szervezetek és intézmények is összefognak. Úgy látom, egyre jobban összefüggünk, és közösen teszünk valamit a magyar közösség támogatására, egybetartására és a lélekben való megújulására – vagy legalábbis e nehéz helyzet kibírására. Az utóbbi három évben megtartottunk mindent, amit eddig szoktunk: az egyházi és történelmi koszorúzási események közül semmi nem maradt ki. Hol nagyobb keretet kerítettünk neki, hol kisebbet, éppen ahogy a helyzet adta. Ezenkívül próbáltunk újítani is. Tavaly volt egy egészségügyi előadás-sorozatunk, amely nagy sikernek örvendett. Meglátjuk, lesz-e folytatása; igény lenne rá, de az első évben az előadókkal olyan magasra tettük a mércét, hogy nehéz lesz ezt a szintet tartani.”

Korolyova Erzsébet arra a kérdésre, hogy milyen tervekkel tekint a jövőre így válaszolt: „A legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy megőrizzem és egyben tartsam a munkácsi magyar közösséget. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, békére van szükség. A következő időszakban a legfontosabb az egyben tartása annak, amit eddig letettünk az asztalra. Ahogy írták: van idő, amikor szétdobáljuk a köveket, és van, amikor összeszedjük. Szerintem most az összeszedésnek van itt az ideje. Most »nagy fába nem vágjuk a fejszénket«, de reméljük, eljön az az idő, amikor grandiózus programokra is lesz újra lehetőség és igény. Várom a vágyott békeidőt. Remélem, a békebeli időszak visszatér, és akkor újra nyugodtan fogjuk tervezni a holnapot. Most nem úgy tervezünk, hogy félünk, megtartjuk-e vagy sem: mindenképpen tervezünk, aztán ahogy sikerül, megvalósítjuk. Nem mindig sikerül minden, de úgy gondolom, nem vallottunk szégyent. A tavalyi beszámolóm is elég hosszú volt, sok színes programmal; havonta többször is megmozgattuk a helyi embereket. Remélem, ezt értékelik és figyelemmel kísérik. Ott vagyunk a »színpad szélén«, figyelnek ránk, és egyszer majd újra elfoglaljuk ezt a színpadot.”

Lőrinc Ingrid