Esterházy János emlékezete Ungváron: előadás és emléktábla-avatás

Gróf Esterházy János, a felvidéki magyarság mártír politikusa születésének 125. évfordulója alkalmából dr. Molnár Imre történész Gróf Esterházy János, a keresztény szeretet vértanúja – tragikus élete, ungvári vonatkozások címmel tartott előadást április 26-án Ungváron, majd emléktáblát lepleztek le a tiszteletére. Az eseményre a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében az ungvári Szent György Római Katolikus Templomban, illetve annak udvarán került sor vasárnap délután.

Petenko Miron ungvári plébános üdvözölte a megjelent egyházi és világi méltóságokat, a helyi magyar közösség tagjait, a mártír politikus életműve iránt érdeklődőket, majd egy közös imával kezdődött a rendezvény.

Bacskai József ungvári főkonzul megköszönte a szoros együttműködést és elmondta: nagy öröm számára, hogy az ungvári római katolikus templom ilyen lelki központja az itt élő és hívő magyarságnak.

– A beregszászi előadás keltette fel az érdeklődésemet az iránt, hogy Esterházy János mennyi szállal kötődött Kárpátaljához és ezen belül Ungvárhoz is. Képviselővé választásakor első útja Ungvárra vezetett, majd később a Gulágról való visszaszállításakor a közeli börtönben raboskodott. Lelkisége, magyarságáért kifejtett tevékenysége és az emberiségért való áldozatvállalás okán magától értetődő számomra, hogy emlékét Ungváron is őrizni kell. Ezért kezdeményeztem, hogy állítsunk emléktáblát a tiszteletére.

A második világháború alatt védelmezte az üldözött zsidókat, lengyeleket, és más nemzetiségű szenvedőket, amiért a nácik likvidálni akarták. 1945-ben a kommunisták letartóztatták, elhurcolták, majd Moszkvában 10 év kényszermunkára ítélték. A csehszlovák népbíróság halálra ítélte, amit a kommunista hatóságok a Gulágról való visszatérése után életfogytiglani börtönre változtattak. Súlyos betegségekben 1957. március 8-án halt meg. Boldoggá avatási eljárását 2019-ben indították el.

Felvidéki mártír politikusként mindent megtett a népek közötti béke és megértés előmozdításáért. Ez az életút a háború idején Kárpátalján és Ukrajnában, magyarok és ukránok számára is példamutató kell hogy legyen – fogalmazott a főkonzul.

Ezt követően dr. Molnár Imre történész, volt diplomata, az Esterházy Bizottság elnöke, Esterházy-kutató tartott előadást, bemutatta a gróf politikai pályáját és szenvedéstörténetét. Érdekességként említette, hogy Esterházy első útja prágai képviselőként Ruszinszkóba, Ungvárra vezetett, köszönetet mondott a magyar nők kitartásáért és arra buzdította őket, hogy neveljék jó magyaroknak a gyermekeiket, mert csak így lehet olyan generációt nevelni, amely hű marad hitéhez és nemzeti hagyományaihoz.

Az élet három kísértése (karrier, szabadság és élet) során 1938-ban nem fogadta el, hogy a budapesti parlamenti képviselője legyen, 1945-ben az egész család nyugatra menekítését, s volt lehetősége kegyelmi kérvényt beadni, megszökni a börtönből – ő a maradást választotta mindig.

– Ez a második emléktábla-avatás. Esterházy János segítő kezet akar nyújtani most is a kárpátaljai magyaroknak, ahogyan tette ezt a ’33-as nagy árvíz idején is, amikor az ő gyűjtése alapján épült újjá Tiszaújlak és más árvíz sújtotta község. Nagy öröm, hogy Esterházy Jánost a kárpátaljai magyarság is újra felfedezi, visszafogadja. S hogy épp most tér vissza, ezekben a nehéz időkben, ennek megvan a maga indoka. Ő a legnagyobb szenvedések között sem adta fel a hitét, a magyar meggyőződését, és ezzel akar üzenni nekünk, hogy nincs a világnak az a pokla, szenvedése, ahol mi az Istenbe való kapaszkodásunkból ne tudnánk erőt meríteni. Ez az üzenete a legfontosabb az itt élők számára – emelte ki dr. Molnár Imre.

Az emléktáblát Matl Péter szobrászművész alkotta, s megtudtuk: az anyaga bronz és világos homokkő, amivel dolgozik, nagy köztéri szobrokat is készít, s Vinnica megyéből érkezett. A világos szín a tisztaságot, a szentséget jelöli, a bronz az sötétebb, a gyarló emberi arcot.

– Amikor készítettem ezt a domborművet, végiggondoltam a munkásságomon. Az egyik legelső szobrom a Julianus barát volt, Kodolányi János regénye alapján. Az egy kis méretű faszobor és az egyik legjobb művem. Felnéz az égre – és ugyanezt próbáltam Esterházy Jánosban is megjeleníteni, amikor már mindent elveszített, semmije nincs, és csak egyetlen dolog maradt az életében, az Istenbe vetett hite. A mű szimbolikája is ezt jelzi, mert a keresztbe van beillesztve a fej és mögötte a rácsos felület egy kicsit a börtön rácsaira utal, de a rácsok megnyílnak, és egy glóriát ábrázolnak, ez átmenet a szentségbe – mondta a művész.

Az előadást követően a templom udvarán leleplezték az emléktáblát, és Majnek Antal OFM, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke felszentelte a táblát, majd imát mondott Esterházy János lelki üdvéért. Az eseményen a templom gitáros énekkara szolgált.                

rv