Virág nem, csak a remény maradt

Munkácsi üvegház

A hatalmas munkácsi üvegházban egykor gyönyörűbbnél gyönyörűbb növények pompáztak. Jelenleg omladozó falak, betört üvegtető jellemzi az egykori virágbirodalmat. Az igazgatót, Szergej Grubot arról kérdeztük, hogy mi az oka a pusztulásnak, és lát-e reményt az újrakezdésre?

– Egykor szoba- és kerti dísznövények szaporításával foglalkozott a létesítmény, s vágott virágaink is voltak a hathektáros területen. Amikor én 2000-ben az intézmény élére kerültem, már rég nem volt olyan jó a helyzet, mint korábban, mivel az 1998-as árvíz teljesen elöntötte a gazdaság területét, s attól kezdve csak romlott az üvegházak állaga. Így szükség­szerűen a tevékenységi körünk is átalakult. Kénytelenek vagyunk olyan növényekkel foglalkozni, amelyek a szabad ég alatt is életképesek, s ma már nemcsak a növények szaporítása a feladatunk, de a kertépítés is. Munkács zöldterületeit tartjuk rendben, két park gondozásáért is mi felelünk.

– A növények iránt már nincs kereslet?

– A nálunk előnevelt tuják, törpefenyők, bukszusok ma is olcsók, de a vásárlók nagy része mégis a külföldről behozott növényeket választja, melyeknek pedig igencsak megkérik az árát. Az is tény, hogy a magánvállalkozók valamivel jobb helyzetben vannak, hisz lehetőségük van külföldről beszerezni a vetőmagokat, hajtásokat és a szükséges növényvédő szereket. Egyébként pedig jelenleg az egzotikus virágokat, legyen az vágott, cserepes vagy kerti növény, sok esetben még mindig kifize­tő­dőbb külföldről behozni, mint itthon termeszteni. A piacot nagyban befolyásolja az is, hogy a vevők körében éppen mi a divat. Nagyon sok új fajta jelenik meg időről időre a kínálatban, és ezzel mi már nem tudunk lépést tartani. Így aztán valóban csak a remény marad számunkra.

Váradi Natália