Életképek

Borzsa-part, Borzsa-vár

A Borzsa-parti település, Mezővári átvészelt mongol-tatár dúlást, világháborúkat, elhurcolásokat, de lakóiban máig megmaradt az a tűz, ami elődeikben akkor is megvolt, amikor 1703-ban a rebellis helybeliek kibontották a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc zászlaját.

Tovább »

Mindig egyre jobban

A most bemutatásra kerülő néhány nagygejőci mesterember ékes példa arra, hogy annak a munkának lesz a legjobb, legtöbb, legszebb eredménye, amelyet az ember saját érdeklődésének engedve és eleget téve folytat.

Tovább »

Ha az ember iparkodik

„Csapj közé, Salamon, mert itt maradunk az ásványban!” – szólt rá „kocsimarasztó nagy sár” közepette egy uraság a kocsisára.

Tovább »

Béke van…

Lassan araszolnak felfelé. A nagymama és az unoka. Meredek a domboldal. A temetődomb oldala… Az asszony feketében, a pici leány még orgonalilában, fehérben. Csúszós az a néhány lépcső is. A tegnapi eső megsíkosította a rátapadt rőt leveleket.

Tovább »

Nyári „huncotkodás”

Béci tréfált lépten-nyomon. Ha kellett, ha nem. Ha odaillett, ha nem. Neki minden nap tömör április elseje volt. Ezzel az örökös viccelődésével már-már az agyunkra ment. És azzal kérkedett, hogy őt, a tréfamestert, senki sem tudja megkacagtatni. Lehetetlen.Tovább »

Elégtétel

…Készül a városi kislány. Ötévesen, életében először megy falura a nagyszülőkhöz. Új, fess ruha szükségeltetik. (Anya rózsaszín cérnát fűz a varrógépbe, és átalakít egy elfelejtett régi „göncöt”, igazi tündérviseletté.) Próba, újabb próba. Majd elégedett tetszésnyilvánítás.

Tovább »

Amerre a fenyő megy…

Kiszaladtak. Sálba, kesztyűbe, nagykabátba burkolózva. Téli, karácsonyi áhítattól megrészegülve. Nem menekülve, csak osonva, mert… mert olyan szép volt ez a falusi táj. A hólepel térdig csúcsosodott, szikrázott. Még beleharapni, beleinni is jó volt. Szép volt.

Tovább »

Vörösbegy

Akkor volt hó. Kásás, itt-ott olvadó. De mégis – hó volt. Karácsony előtt néhány nappal. Meg is maradt. Mert a hegyekről visszapattanó északi szél minden éjszaka jéglemezt dermesztett rá.

Tovább »

Nézem a fát

Itt vegetál, a szerkesztőségi ablakom előtt. Védekezik, ellenáll. Kiszámoltam: masinálódó világunkban óránként hétszáz jármű megy el mellette. Tovább »

Avar

Az egyszeri ember összesepri. Mást, mármint mit tehet vele? Na, jó, komposztálhatja is. Műértőbb kertészek ajánlják. A faleveleket, anno, mi, vagyis én meg az apám – egyébként ebben az összefüggésben én voltam a tanonc proletár, és örök hálával tartozok érte a faternek – uram bocsá’, elégettük. Tovább »