Horváth József: Egy családi vállalkozás
Kárpátaljai magyar vállalkozók, vezetők
Horváth József neve jól cseng mind a kárpátaljai, mind a külföldi üzleti világban. A 32 kisebb-nagyobb vállalatot tömörítő Horváth-vállalatcsoport vezérigazgatója „régi motoros” a szakmában, s kitartásának, kreativitásának köszönhetően vállalkozásai ma sikeresebbek, mint valaha.
– A hivatalosan még be nem jegyzett, ún. Horváth-vállalatcsoportnak vagyok a vezérigazgatója. Igen sokrétű tevékenységet folytatunk, foglalkozunk például villanymotorok és mosógépek gyártásával, de elektromos huzalokat is készítünk az Audi és Volkswagen márkájú személygépkocsikhoz. Jelenleg kétezer ember dolgozik nálunk, vállalkozásunk teljes mértékben családi, senkivel nem alkottunk vegyes vállalatot.
– Mi a siker záloga, hogyan tudnak versenyképesek maradni, együttműködni az olyan nyugati cégekkel, mint például a Leoni?
– Az ungvári Villanymotorgyár kollektívája még a Szovjetunió szétesése előtt, 1990-ben választott meg igazgatójának. Már akkoriban intenzíven foglalkoztam az exporttal, mert külföldön mutatkozott fizetőképes kereslet a termékekre, s rövidesen sikerült elérni, hogy azok 70 százaléka már akkor Nyugatra irányuljon. Amikor azután szétesett a Szovjetunió, mi úgymond nem csuklottunk össze, hanem talpon maradtunk, újabb és újabb vállalkozásokba kezdtünk. A megoldást abban láttuk, hogy a privatizáció során a nagyvállalat bázisán kisebb vállalatokat hoztunk létre, melyeknek gazdasági tevékenysége jóval áttekinthetőbb. Az volt a legfőbb követelmény, hogy műszakilag tökéletes termékeket állítsunk elő, melyek a nyugati piacon eladhatók. Mire megalakult a független ukrán állam, árucikkeinket már jól ismerték Nyugaton, azt is mondhatnám, hogy képben voltunk a piacon, megbízható partnernek számítottunk. Bőségesen akadtak megrendeléseink, továbbá a folyamatos fejlesztések lehetővé tették, hogy tervezhetővé váljon a jövőnk, biztos lábakon álljon a vállalatcsoport. Ám mindez csak úgy érhető el, ha kizárólag minőségi termékeket gyártunk, ezért aztán erre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt.
– Mit jelent ma vállalkozónak lenni Ukrajnában, milyen nehézségekkel jár ez együtt?
– A fennmaradás, a siker alapvető záloga az, ha a vállalkozónak van piaca. Ha olyan jó tud lenni valaki, hogy a piac felé fordul és van megrendelés, akkor van remény arra, hogy dolgozhat. A vállalkozók számára Ukrajnában a legnagyobb gondot megítélésem szerint a tökéletlen adó-, illetve vámrendszer jelenti. Minket ez különösen érzékenyen érint, hiszen egyrészt külföldön szerezzük be az alapanyagokat, másrészt pedig termékeink túlnyomó részét ugyancsak külföldön értékesítjük. Megítélésem szerint ma semmi sem fékezi annyira Ukrajna fejlődését, mint a vámrendszer. A másik nagy gondja az exportra termelő vállalkozóknak, hogy az állam nem téríti időben vissza az áfát. Ugyancsak gondot jelent, hogy az állam nem tartja be a játékszabályokat. A rendelkezések folyamatos változtatása miatt maradnak távol Ukrajnától a külföldi befektetők, termékmegrendelők.
– Mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?
– Alig van szabadidőm, s ha akad is, sajnos nem annyi, hogy például rendszeresen el tudnánk menni üdülni a családdal. Nem engedi meg a tempó, amelyet önmagamnak diktálok. Ebből nincs kiszállás, meg kell őrizni a lendületet. Ezt a munkát végzem egész életemben, tehát számomra ez a szórakozás, a hobbi – ez a mindenem. Ha el is megyek a tengerre, a tétlenségben nem érzem jól magam. Egy hét után olyan búskomorság tör rám, hogy ott helyben elkezdek a partnerek felkutatásával foglalkozni, egyszóval ez már betegség.
Baráth József
