Horváth József: Egy családi vállalkozás

Kárpátaljai magyar vállalkozók, vezetők

2003. február 28., 01:00 , 111. szám

Horváth József neve jól cseng mind a kárpátaljai, mind a külföldi üzleti világban. A 32 kisebb-nagyobb vállalatot tömörítő Horváth-vállalatcsoport vezérigazgatója „régi motoros” a szakmában, s kitartásának, kreativitásának köszönhetően vállalkozásai ma sikeresebbek, mint valaha.

– A hivatalosan még be nem jegyzett, ún. Horváth-vállalatcsoportnak vagyok a vezé­r­­­­­­­­­i­gaz­gatója. Igen sokrétű te­vé­keny­sé­get­ folytatunk, fog­lal­kozunk például villa­ny­­mo­to­rok és mo­só­gé­pek gyár­tá­sával, de elekt­ro­mos huzalokat is készítünk az Audi és Volks­wagen márkájú személy­gép­ko­csik­hoz. Jelenleg kétezer em­ber dolgozik nálunk, vállal­ko­zá­sunk teljes mértékben családi, sen­kivel nem alkottunk vegyes vállalatot.

– Mi a siker záloga, hogyan tudnak versenyképesek maradni, együtt­mű­ködni az olyan nyugati cégekkel, mint például a Leoni?

– Az ungvári Villanymotorgyár kollektívája még a Szovjetunió szétesése előtt, 1990-ben választott meg igaz­gatójának. Már akkoriban inten­zíven fog­lal­koz­tam az exporttal, mert kül­földön mutatkozott fizetőképes kereslet a termékekre, s rövidesen sikerült elérni, hogy azok 70 százaléka már akkor Nyugatra irányuljon. Ami­kor azután szétesett a Szovjetunió, mi úgymond nem csuklottunk össze, hanem talpon maradtunk, újabb és újabb vállalkozásokba kezdtünk. A megoldást abban láttuk, hogy a pri­va­tizáció során a nagyvállalat bázisán ki­sebb vállalatokat hoztunk létre, melyek­nek gazdasági tevékenysége jóval átte­kinthetőbb. Az volt a legfőbb kö­vetel­mény, hogy mű­sza­kilag tökéletes ter­mékeket állítsunk elő, melyek a nyugati piacon eladhatók. Mire meg­ala­kult a független ukrán állam, árucikkeinket már jól ismerték Nyugaton, azt is mond­hatnám, hogy képben vol­tunk a piacon, meg­bízható partnernek szá­mítottunk. Bőségesen akadtak meg­ren­deléseink, továbbá a folyamatos fej­lesz­tések lehetővé tették, hogy tervez­hetővé váljon a jövőnk, biztos lábakon álljon a vállalatcsoport. Ám mindez csak úgy érhető el, ha kizárólag minőségi ter­mé­ke­ket gyártunk, ezért aztán erre he­lyezzük a legnagyobb hangsúlyt.

– Mit jelent ma vállalkozónak lenni Ukrajnában, milyen nehézségekkel jár ez együtt?

– A fennmaradás, a siker alapvető záloga az, ha a vállalkozónak van piaca. Ha olyan jó tud lenni valaki, hogy a piac felé fordul és van megrendelés, akkor van remény arra, hogy dolgozhat. A vállalkozók számára Ukrajnában a legnagyobb gondot megítélésem szerint a tökéletlen adó-, illetve vámrendszer jelenti. Minket ez különösen érzékenyen érint, hiszen egyrészt külföl­dön szerezzük be az alapanyagokat, másrészt pedig termékeink túlnyomó részét ugyancsak külföldön értékesítjük. Megítélésem szerint ma semmi sem fékezi annyira Ukrajna fejlődését, mint a vámrendszer. A másik nagy gondja az exportra termelő vállalkozóknak, hogy az állam nem téríti idő­­ben vissza az áfát. Ugyancsak gondot jelent, hogy az állam nem tartja be a játékszabályokat. A rendelkezések folyamatos változtatása miatt maradnak távol Ukrajnától a külföldi befektetők, ter­mék­­meg­rendelők.

– Mivel foglalkozik leg­szí­vesebben szaba­di­de­jében?

– Alig van szabadidőm, s ha akad is, sajnos nem annyi, hogy például rendszeresen el tudnánk menni üdülni a családdal. Nem engedi meg a tempó, amelyet önmagamnak diktálok. Ebből nincs kiszállás, meg kell őrizni a lendületet. Ezt a munkát végzem egész életemben, tehát számomra ez a szó­rakozás, a hobbi – ez a mindenem. Ha el is me­gyek a tengerre, a tétlenségben nem érzem jól ma­gam. Egy hét után olyan búskomorság tör rám, hogy ott helyben elkezdek a partnerek felku­tatásával foglalkozni, egyszóval ez már be­tegség.

Baráth József