Amire büszkék lehetünk

A globalizáció és a nyelvjárások

A gazdasági és informatikai globalizáció korában egyre nagyobb figyelem jut a regionális értékeknek, amelyek segítenek abban, hogy a kisebb közösségek ne váljanak arctalanná, megőrizhessék sajátosságaikat, azt, ami megkülönbözteti őket másoktól. Nyugat-Európa számos országában erre a szerepre kiválóan alkalmas a helyi nyelvjárás. A luxem­bur­gi­ak vagy a svájciak például rendkívül büszkék saját nyelvváltozataikra, amelyek lokális kötődésük szimbólumai. De vajon mi, kárpátaljai magyarok is büszkék lehetünk-e saját nyelvjárásainkra? A válasz egyértelműen igen. Büszkék lehetünk, hiszen az északkeleti nyelvjárástípus, amelyhez a kárpátaljai dialektusok is tartoznak, a magyar irodalmi nyelv (vagy ahogyan a nyelvészek nevezik: a standard) alapja; nem véletlen, hogy ez áll a legközelebb hozzá. Ám azért vannak olyan jegyei is helyi nyelvjárásainknak, amelyek színesítik nyelvhasználatunkat, és egyúttal megkülönböztetik dialektusainkat más változatoktól. Egyik kárpátaljai nyelv-

járási jellegzetesség például a kell lesz használata. Szinte minden rendes kárpátaljai magyar azt mondja: kell lesz nekem egy cipő, és nem azt, amit az irodalmi norma szerint szoktak: kelleni fog nekem egy cipő. Érdekes az is, hogy falvainkban valakinél mennek, nem pedig valakihez, mint más vidékeken, ugyanakkor valakitől/valamitől nagyobbak, nem pedig valakinél/valaminél. Sajátos egyes igekötők használata is. Halok meg a röhögéstől, szakad le a kezem a fájdalomtól, hallhatjuk a kárpátaljaiaktól, máshol azonban csak meghalnak a röhögéstől és leszakad a karjuk a fájdalomtól. A kárpátaljai magyar nyelvjárások mindig is úgynevezett peremnyelvjárások voltak, amelyek évszázadok óta közvetlen kontaktusban vannak a szláv nyelvekkel. Ez természetesen nyomot hagyott nyelvhasználatunkon. A legszembetűnőbb kontaktushatás a kölcsönszavak használata. Az ukrán és orosz nyelvből átvett szavak részei nyelvváltozatainknak, ahogyan a szerda, csütörtök, szilva stb. szláv kölcsönszavak az egész magyar nyelvnek.

Felmerül a kérdés: vajon tudatában vagyunk-e nyelvjárásaink értékének, van-e presztízse szemünkben a kárpátaljai magyar nyelvváltozatoknak? A LIMES Társadalomkutató Intézet felmérése szerint igen. Egy kutatás során 739 főt kérdezett meg intézetünk arról, hol beszélnek a legszebben magyarul. A legtöbb szavazatot Kárpátalja és Budapest kapta; a válaszadók 35-35%-a szerint szűkebb pátri­ánk­ban és Bu­dapesten beszélik a leg­szebben anyanyelvün-

ket. Utána a magyarországi vidéki városok (20%), majd falvak (6%) következtek, végül pedig Erdély (4%). Ez azt jelenti, hogy a kárpátaljai magyarok szemében van értéke a helyi magyar nyelvnek, sőt az megközelítőleg azonos a hozzánk a televízió- és rádióriporterek által közvetített budapesti nyelv presztízsével.

Cs. I.