2002. november 8.
„Menj és tégy hasonlóképpen.”
Ezzel a krisztusi felszólítással fejeződik be az Irgalmas szamaritánus története. Ezzel a mondattal kezdődik, kezdődhet a keresztény ember megtérése.
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Aklihegyre igyekeztem hittanórát tartani. Útközben azonban megállított egy pórul járt autós, és arra kért, vontassam el. Csak egy percre álltam meg, mondván, nagyon sietős az utam és továbbhajtottam…
De hova is megyek? – törtek elő pár perccel később gondolataim. Hittanórára igyekszem, gyerekeknek fogok beszélni Jézus Krisztusról, vagy éppen az irgalmas szamaritánus történetéről!!!
Fék, csikorgó gumik, rendőrkanyar, és már száguldok is vissza, a segítségre szoruló autós irányába. Időközben azonban valaki megelőzött – talán éppen egy „pogány” szamaritánus –, megállt, és segített...
Percekig nem tértem magamhoz, amiért én, a pap, elmulasztottam a segítségnyújtás lehetőségét, és egyszerűen cserbenhagytam valakit. Egy életre szóló leckét kaptam, hisz Krisztus nekem is mondta, mondja: „Menj és tégy hasonlóképpen.” Most általam, ezen tanúságos történet által mondja, NEKED: „Menj és tégy hasonlóképpen.”
Orosz István tiszaújhelyi parókus
