Károlyi Amy: Szó

Vannak csendek,

mikor a percet

átüti a szó.

Nyiss ki ajtót és ablakot,

Isten a látogató.

Hagyd minden dolgod,

a szóra figyelj.

Oly ritkán hallható.

Átömlik rajtad mint egy ölelés,

mikor Isten meglátogat.

Te vagy a hang,

a szó.

Károlyi Amyt egyáltalán nem csak azért emlegeti a magyar irodalomtörténet, mert Weöres Sándor felesége volt. És nem csupán a pletykálkodásért szól sok visszaemlékezés arról, milyen szigorúsággal szerette Károlyi Amy nagy költőnkben a művészen túl az embert és a férjet, hanem, mert Weöres Sándorra e szigorú szeretet igen jól hatott.

Domokos Mátyás visszaemlékezése pontosan meg tudja ragadni Károlyi Amy művészi értékét: „Ez a költészet tulajdonképpen filozofikus ihletésű és igényű líra. Egyszer a Muraközi úti lakásban egy magnószalagra mondta el nekem egyik versével kapcsolatban – amit aztán a Magyar Rádióban műsorra is tűztek –, hogy őt a versírásra rendszerint azok a különös, nehezen megnevezhető állapotok és folyamatok ihletik, ingerlik, amiket ő tranzitállapotoknak nevezett. Az átmenetnek ezt a szinte megragadhatatlan pillanatát, és ennek a pillanatnak a légkörét, sugallatát próbálta ő versben kifejezni. Tehát: metafizikai kérdésekre igyekezett lírai válaszkísérleteket adni.”

A Szó című költemény pedig, szinte pontosan alá is tudja támasztani ezeket a szavakat.

Penckófer János