Szabó Lőrinc: Betűk és bűnök

A betű vonzott. De mint enyhe bűnt,
úgy néztem a könyveket. Mindenütt
munka segít csak, az kell, a robot;
mért olvasnak hát (itt-ott) a nagyok,
fölöslegesen? Mert könnyelműek
– feleltem kérdésemre –, s bor helyett
néha meséket isznak: játszanak,
mint mi, gyerekek...! Csak a tananyag
volt szentség előttem s a biblia,
tehát Isten meg a Tudás szava
(bár mindkettőt untam még). Hogy apám
úgy dolgozott, a példa, és talán
a szegénységünk tette, hogy bizony
nagy vád szemét éreztem magamon,
ha Du Terrailt és Nick Cartereket
bújtam (már pedig bújtam), s rengeteg
ifjúsági kacatot, ami jött:
Bugyi Sándort, Mayt, mi-ördögöt.

Rövid, mindössze tizennyolc soros költemény e Szabó Lőrinc-vers, mégis egy igazi drámai helyzetet érzékeltet. Főszereplője egy iskoláskorú gyerek, aki ellenállhatatlan vonzalmat érez a „betű” iránt, ám emiatt bűntudatot érez.
E versbeni gyerek morális érzetének az a kiindulópontja, hogy csakis az állandó, a „robotszerű” munka lehet üdvös. Ez nyomja rá bélyegét az olvasás iránti vonzalmára, s ezért tesz különbséget betű és betű, azaz olvasás és olvasás között. A „biblia” például, vagy a „tananyag” – tehát „Isten meg a Tudás szava” – szemében üdvös foglalatosság. Aki viszont holmi „Du Terrail”-re, „Nick Carterekre”, „Bugyi Sándorra” vagy „May”-ra fecséreli idejét – mint ahogy azt ő is teszi – számolnia kell a bűntudattal. Ezért érzi magán apja „nagy vád szemét”. Ráadásul szegény a család, a közösség, amelyben formálódik olvasási szenvedélye. Ami pedig végképp meglepő: ő maga is „könnyelműnek” látja azt a felnőttet, aki bor helyett néha „mesét kíván inni”.
Hát igen: bor és betű – mint kétféle mámor és szenvedély forrása. Elgondolkodtató dráma. Végkifejletéhez az tartozik hozzá, hogy tudjuk: e versbeni gyereket is felnőtt, a magyar irodalom egyik legszenvedélyesebb betűszeretője, Szabó Lőrinc formálta ilyenné – mégpedig önmagáról…

Penckófer János