Miként lehet talpon maradni?

Mezőgazdasági termelők – kérdőjelek között

Ukrajnáról a legjobb indulattal sem lehet elmondani, hogy valaha is valódi támogatásban részesítette volna a mezőgazdasági termelőket, köztük Kárpátalja állattenyésztőit és növénytermesztőit. Most pedig – ha lehet – még nehezebb helyzetbe kerültek a gazdálkodók, kiváltképp a fóliaházi zöldségtermesztők, akik eddig jelentős részben az orosz piacra termelő konzervgyáraknak adták le a termésüket, mely piac most bezárult. De a többi gazdát, farmert is igencsak sújtja az üzemanyag, a növényvédő szerek, a műtrágyák horribilisan felszökött ára…

– Több mint egy évtizede foglalkozom nagybani baromfitenyésztéssel: két ólban, összesen 660 négyzetméteren tenyésztem a csirkéket – mutatja be gazdaságát a tivadarfalvai Kocsis András. – A szüleim is baromfitenyésztők, s ma is az ő keltetőgépükben keltetem ki a tojásokat. Kezdetben 2-3 ezer csirkét tenyésztettem, majd 5-10 ezerre növeltem az állományomat, s ma is ennyit tartok. Háztáji jellegű baromfikat nevelek, melyek jó tojástermelők is – idényenként 200-250 tojást tojnak –, és a húsuk is megfelelő tömegű, jó ízű. Az idén már tojást is adok el, eddig viszont csak a baromfikat értékesítettem, hónapos csibéket, illetve 3-4 hetes csirkéket. Tovább nem érdemes őket tartani, mert drága a takarmány, az idén pedig ráadásul duplájára emelkedett az ára. Brojlercsirkéket nem is tenyésztek, mert intenzívebben növekednek, és nagyobb a takarmányszükségletük. A terménynek csak a 40 százalékát termesztem meg a saját földemen, mert a szántóterületem sem nagy, és gépi felszerelésem sincs. Hatvan százalékban tápokat adok a baromfiknak, a tápok megvásárlása során pedig „ki kell centiznem”, hogy a minőségükre se legyen panasz, de az áruk is megfizethető legyen.
Beszélgetőtársam kifejti, a tojásokat nem üzleteknek, hanem keltetéssel foglalkozó baromfitenyésztőknek adja el, mert így kifizetődőbb. A csirkéket kisebb részben a nagyszőlősi, a beregszászi, illetve a munkácsi és az ungvári járási piacokra szállítja el a gépjárművével, többnyire azonban viszonteladóknak adja el azokat, mert ha többet piacozna, nem maradna elég ideje a baromfiállománnyal való foglalkozásra. Gondot fordít a betegségek megelőzésére is. A helybeli állatorvossal idejében beoltatja az állományt a baromfipestis, a Marek-féle betegség, a bronchitisz, a gombó ellen. S a gazdálkodásra visszatérve… Egyre nehezebb helyzetben van, pedig szereti a munkáját, s szinte az egész családja: a szülei, a testvérei is baromfitenyésztéssel foglalkoznak. Bővítést azonban – a gazdasági nehézségek miatt – egyelőre nem tervez, most inkább megpróbál szinten maradni, s reménykedik, hogy később javulni fog a gazdasági helyzet…
– Tizenöt éve vágtam bele a fóliaházi zöldségtermesztésbe, tizenkét éve pedig már fűtött fóliaházakban termesztem a zöldségeket – fejti ki a szintén tivadarfalvai Paládi Csaba. – Fatüzelésű kazánokat használok, a falvakat járó faárusoktól veszem a tüzelőt, az elmúlt szezonra 100 méter fát kellett vásárolnom, és 250 hrivnya volt métere. Kezdetben káposztát termesztettem, de hamar átálltam a primőr uborka és az ősszel értékesített paradicsom termesztésére. Előbb faszerkezetű fóliaházaim voltak, ám később fémre cseréltem ki a vázat. Eleinte csak olyan olcsó fóliákkal húztam be a tartószerkezeteket, mely fóliák csak tavasztól nyárig tartottak. Már jó ideje azonban drágább, de jobb minőségű, 2-3 évig kitartó, az ultraibolya sugárzásnak is ellenálló fóliákat használok.
Külföldi cégek által nemesített, főleg holland és magyar fajták vetőmagjait szerzi be, melyek jobbak az ittenieknél, ellenállóbbak a betegségekkel szemben, az ízük is finom, és jobban szállíthatók. Főleg primőr uborkát termeszt, április elejétől június közepéig, végéig. A munkácsi, illetve a nagyszőlősi piacra szállítja a termést, nagyobb részt azonban viszonteladóknak adja el.
– Kezdetben a Terra Dei Kárpátaljai Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ Jótékonysági Alapítvány segített, fóliákat is kaptam tőlük, munkatársuktól, a magyarul is kifogástalanul beszélő holland Klaast Plasttól szaktanácsadást is kaptam. Most pedig a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány támogat, a talajom vizsgálatát is elvégezték, Gál István, az alapítvány ügyvezető igazgatója pedig szaktanácsadással is segít. Bővítések?... Azokat már évekkel ezelőtt elvégeztem, az egész kertemet fóliaházakkal építettem be, úgyhogy már hely sem lenne további bővítésekre…
– Mivel csak kéthektárnyi szántóval rendelkezem, több falubeli lakostól is vettem bérbe földet, s azt is megművelem – magyarázza Kész Gábor salánki gazdálkodó. – A szántók felén tengerit, a többi területen tritikálét, búzát, napraforgót és tatárkát termesztek, a napraforgó-olajat pedig ki is üttetem a helyi olajütőben. Most, hogy mindennek, így a műtrágyának is felment az ára, sok gazdálkodó nem is tudja, mi lesz a következőkben. Vannak, akik már csak lombtrágyázni tudnak. Nekem viszont sikerült még az új év előtt beszereznem az idei évre szükséges műtrágyát. És egyébként is, ha jövedelemre teszek szert, annak nagy részét azonnal visszaforgatom a termelésbe, nincs értelme félretenni a pénzt, mert esik az értéke, miközben a gerbicidek, növényvédő szerek ára háromszorosra nőtt…
Beszélgetőtársam szép gépparkkal rendelkezik: két traktorral és a hozzájuk való felszerelésekkel, gabona- és kukoricakombájnnal, kukorica-, krumpli- és búzavetőgéppel, permetezőgéppel, kultivátorral. A gépek egy része használt, más részük új, s úgy tudja beszerezni az utóbbiakat, ha az évi jövedelemből csak a mindennapi szükségletekre költ, a többit az adott gép megvásárlására fordítja.
– Korábban a nagyszőlősi piacra is vittem terményt, mert a piacon jobb árban tudnám értékesíteni azt, mint ha viszonteladóknak adom el. De nincs vásárlóképes piac, sok termelő csak áll a terményével a piacon, és végül kénytelen olcsóbban eladni azt, csakhogy megvegyék. Amellett a Salánkról kivezető utak olyan rosszak, hogy egyre-másra elromlik a járművem, tavaly például két helyen is eltört a keréktengely. Így a viszonteladóknak adom el a terményt. S miként tudom majd biztosítani az üzemanyagot az idei évre? Ha eladom a tengerit, az egész bevételt be fogom fektetni az üzemanyag megvásárlásába. Hiába, nem könnyű a gazdálkodók élete…
Pedig mi lenne ezzel az országgal, ha az államilag nem támogatott termelők nem állítanák elő mindannyiunk élelmiszereit, valamint azok alapanyagait? – tehetjük fel végezetül a költői kérdést.

Lajos Mihály