Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar!

Megfojtanak, megfojtanak,

kígyóznak, mint a szennypatak,

sziszegve szólnak szép szavak:

hiszen szabad vagy, ó, szabad!

Te választottál engemet,

te bamba, arctalan tömeg,

elszívom lassan életed,

nem lesz házad, se gyermeked,

nem lesz hazád, nem lesz hited,

minden szavam elhiszed,

mindenhol szózatom sziszeg.

Imádd a hűvös bankokat,

ott intézik a sorsodat,

ne vidd vásárra bőrödet,

kerüld a puskás őröket!

Szemétdomb város ez: tiéd,

tiéd, az összegyűlt szemét!

Villánk s a svájci bankbetét

érted van, s téged véd, cseléd!

Ha már kihalt a nagy család,

ha már éhen halt jó anyád,

ha nincs honod, se otthonod,

ha már szökésed fontolod,

sziszegve szól, ki jót akar:

fuss, merre látsz, szegény magyar!

Ellopnak minden ünnepet,

ők adnak mindennek nevet,

egymást ezért kitüntetik,

hát áruló, ki tüntet itt,

ki másról másként szólni mer,

nem elvtárs és nem is haver,

akit riaszt a pénz szaga,

bizony, nem jó demokrata!

Hóhéroddal ne alkudozz,

kirablódnál ne tiltakozz,

majd eltakar a pesti kosz,

megszoktad már, megszökni rossz.

Nyugodj meg hát, Petőfi népe,

És térdre, magyar, térdre, térdre!

Egy kitűnő – egy sodró lendületű – költemény Szentmihályi Szabó Péter tollából. Egy azért is különös hangvételű gondolat­özön, mert megszületésének évében – 1996-ban – nem sokan hittük azt az igazságot, amire szerzőnk szerette volna ráébreszteni minden honfitársát. Hogy tudniillik az 1989/90-es rendszerváltoztatásban látott-érzett szabadságunk nem igazi szabadság. 
Sőt, egyáltalán nem szabadság. Hanem inkább hókuszpókusz – érezteti költőnk. De az éreztetés és a ráébresztés – vagy rádöbbentetés – között óriási a távolság néha. Így volt ez 1996-ban, a szocialista és liberális összefogásból létrejött kormányzás idején, melynek akkori, fennálló narratíváját költőnk ezért is nevezi „sziszegő szózatnak”. 
„Sziszegő szózat” – kígyó természet. Ám ezt nem olyan könnyű észrevenni, amikor szinte valamennyi médiumból ugyanaz a csábítás szól: „Imádd a hűvös bankokat, / ott intézik a sorsodat, / ne vidd vásárra bőrödet, / kerüld a puskás őröket!” 
És szinte hihetetlennek tűnt föl 1996-ban, a rendszerváltoztatás szabadságérzetében, hogy valaki a magyarságot térdre szeretné kényszeríteni. Hihetetlennek tűnt föl egészen 2021-ig, amikor is a nyílt európai politikai színtéren mérvadó politikus nyíltan kimondta, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni. Csak nem arra gondolnak egyesek, hogy Petőfi népe nem gondolja már sajátjának a hozzá intézett egykori felszólítást: „Talpra, magyar, hí a haza!” 

Penckófer János