Az örökhagyó gondozási költségeinek behajtásáról
„A nagymama végrendeletében a házat a fiára hagyta, a földet pedig a lányára. Amikor megbetegedett, a fia gondozta. A kezeléssel járó kiadásokat ő és a lánya, a nagymama unokája állták. A temetést is az apa és a lánya fizették, az apa nővére semmivel sem járult hozzá a kiadásokhoz. Ennek alapján jár-e valamilyen kártérítés az örökségből az unokának, aki a költségek zömét fedezte? Behajtható a kiadásoknak legalább egy része az örökösöktől, elsősorban az apa nővérétől? Esetleg meg lehet fosztani örökségétől azt az örököst, aki nem járult hozzá a nagymama eltartásához? Úgy hallottuk, a törvény lehetőséget ad erre. Mit kell tennie ehhez a nagymama unokájának?”
– A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) 1232. cikkelyében a törvényhozók rögzítették az örökösök kötelezettségét az örökhagyó eltartásával, gondozásával, kezelésével és temetésével kapcsolatos költségek megtérítésére. Ezzel kapcsolatban a jogszabály megállapítja, hogy az örökösök kötelesek megtéríteni azokat az észszerű költségeket, amelyeket egyikük vagy más személy az örökhagyó eltartásával, gondozásával, kezelésével és temetésével kapcsolatban viselt. Az örökhagyó eltartásával, gondozásával és kezelésével kapcsolatos költségek legfeljebb a halála előtti három évre vonatkozóan térítendők meg.
A Ptk. 1259. cikkelye kimondja, hogy a személy, aki az örökösöknek az öröklésre jogosultak utáni köreihez tartozik, bírósági határozat alapján örökölhet az öröklési joggal rendelkezőkkel együtt, feltéve, hogy hosszú ideig gondoskodott az öregség, súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt tehetetlen végrendelkezőről, anyagilag támogatta őt, vagy egyéb segítséget nyújtott számára.
Az örökösöket kizárólag a Ptk. 1124. cikkelyében felsorolt esetekben lehet megfosztani az örökléshez való joguktól. Ezek az esetek a következők:
1. Nem örökölhetnek azok a személyek, akik szándékosan kioltották vagy megkísérelték kioltani az örökhagyó vagy bármely lehetséges örökös életét. (Ez a rendelkezés nem alkalmazandó arra a személyre, aki megkísérelte ugyan a cselekményt, de az örökhagyó, tudván erről, mégis örökösének nevezte meg őt a végrendeletében.)
2. Nem örökölhetnek azok a személyek, akik szándékosan akadályozták az örökhagyót végrendeletének megírásában, módosításában vagy a végrendelet érvénytelenítésében, miáltal nekik maguknak vagy más személyeknek öröklési joguk keletkezett, vagy nőtt az őket megillető örökségrész.
3. A szülők nem örökölhetnek törvény szerinti öröklés útján olyan gyermek után, akivel szemben megfosztották őket a szülői jogaiktól, amennyiben az örökség megnyílásának pillanatáig e jogaikat nem állították helyre. Nem örökölhetnek törvény szerinti öröklés útján azok a szülők (örökbefogadók), nagykorú gyermekek (örökbefogadottak), valamint egyéb személyek sem, akik kibújtak az örökhagyó eltartására vonatkozó kötelezettségeik alól, ha ezt a körülményt a bíróság megállapítja.
4. Azok a személyek, akiknek a házasságuk érvénytelen, vagy bírósági határozattal annak ismerték el, nem jogosultak egymás után törvény szerinti öröklésre. (Ha a házasság érvénytelenségét az egyik házastárs halála után mondják ki, a bíróság elismerheti a túlélő házastársnak, aki nem tudott és nem is tudhatott a házasságkötés akadályairól, a jogát az elhunyt házastárs tulajdonrészének öröklésére a házasságuk fennállása alatt szerzett közös vagyonból.)
5. Bírósági határozattal a személy megfosztható a törvény szerinti öröklés jogától, ha megállapítást nyer, hogy kibújt az örökhagyó megsegítése alól, aki idős kora, súlyos betegsége vagy fogyatékosság miatt magatehetetlen állapotban volt.
A Családi törvénykönyv a felnőtt gyermekek kötelezettségévé teszi a munkaképtelen, anyagi segítségre szoruló, súlyos betegségben szenvedő, fogyatékossággal élő, magatehetetlen szülők eltartását.
Az öröklési jogtól való megfosztás iránti keresetekről a bíró több körülmény figyelembevételével dönt: az örökös kibújt az örökhagyó megsegítése alól, holott lehetősége lett volna támogatni őt; az örökhagyó magatehetetlen állapotban volt; az örökhagyó éppen az örökös segítségét igényelte. Csak akkor zárható ki az örökös az örökségből, ha a fenti körülmények egyidejűleg álltak fenn, és ezt tények is alátámasztják.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az örökösök egyikének vagy az érintett személynek jogában áll hozzájárulást követelni egy másik örököstől az örökhagyó gondozásával és temetésével kapcsolatos kiadásokhoz. Ilyenkor azonban figyelembe kell venni, hogy a kiadásoknak észszerűeknek kell lenniük, ami az összegüket és a segítségnyújtás szükségességét illeti.
Az örökhagyó temetésével járó költségek megfizetése úgynevezett szerződésen kívüli jogi kötelezettséget keletkeztet, ahol a hitelező az a személy, aki a vonatkozó költségeket viselte, az adós pedig az örökséget elfogadó örökös. Ugyanakkor az örökhagyó temetési költségeinek megtérítése iránti kötelezettség nem az örökség része, ezért annak teljesítésekor nem alkalmazandók a Ptk. 1281. és 1282. cikkelyeinek a hitelezőnek az örökséget elfogadó örökössel szembeni követeléseire, valamint az örökösnek a hitelező követeléseinek kielégítésére vonatkozó rendelkezései.
Ami az üggyel kapcsolatos teendőket illeti, érdemes azzal kezdeni, hogy összegyűjtik a bizonyítékokat (számlák, csekkek, tanúvallomások stb.), melyek alátámasztják az örökhagyó gondozásával és temetésével kapcsolatos kiadásaikat. Ezek alapján lehet keresettel fordulni a bírósághoz. A kereset önállóan is benyújtható, azonban javasolnám ügyvédre bízni a munkát, aki a továbbiakban a bíróság előtt is képviselheti a felperest.
hk
