Arany János: KIES ŐSZ

Még nem hallom a pacsirtát,

Mely tavaszról zengve hírt ád
S égbe fúrja énekét;
A nap, a föld édes-ketten
Nem mulatnak önfeledten,
Váltva csókjok melegét.
 

Ősz ez! ősz ez!... mindhiába
Tűz virágot gyér hajába,
Színli csalfán a tavaszt;
A mezőt bárhogy ruházza:
Szebb időnek rémes váza –
Közte sárgul a haraszt.
 

Zöld az erdők lombja bátor,
Fénylik este a mennysátor:
Van hiány már fönn és lenn;
Csillag és lomb egyre ritka:
Őszi hullás fájó titka:
Rezgi által csöndesen.
 

Hasztalan, hogy új virágba
Borul ismét a fa ága,
S új szerelmet ünnepel:
Kit vidítson meddő éke?
Egy fuvallás... azzal vége:
Váltja szemfödő lepel.
 

Óh, ne bizzunk e varázsra:
Kész anyag gyűl hervadásra,
Az enyészet gazdagul,
Fű-fa zöldje azér' hajt csak
Hogy, mit sírva megsóhajtsak,
Több legyen majd, ha lehull.
 

***

Mit remegsz? él, bár lekötve
Szunnyad olykor téli nedve,
Természetben nincs halál;
Nyúgalom csak mély alélta,
– Mindig új az ősi példa –
Ami rég volt, most is áll.
 

És ha jő sugár, mely csábit
S el-elrugja csalvirágit:
Termő-elve ép marad;
Legjavából nem fecsérel, –
S mely gyümölcsöt ápol, érlel.
Ád az Isten új nyarat!

(1860)

Nacsády József szerint a Kies ősz – a Rendületlenül, a Magányban és néhány másik vers mellett – az 1860-as évek elején még csörgedező, úgynevezett „nagy líra” egyik utolsó darabja. Ezt követte a másfél évtizedes, úgynevezett hallgatás, miután az író felköltözött Pestre. Kire hogyan hat a nagyváros és az akadémia.

Ebből a versből is kitűnik, hogy Arany Jánosnak volt a magyar irodalomban a legnagyobb szókincse. Eddig ez talán csak legenda volt, de most már bizonyított tény. Az Origo szerkesztősége adat­elemzéssel vizsgálta meg Arany műveit, ami nem kis feladat volt. Bizonyításként összevetették öt nagy magyar költő: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Babits Mihály műveivel. A megmérettetésből Arany János került ki győztesen, mintegy hatvanezer egyedi szóval. Igaz, hogy a vizsgált költők közül Babits Mihály írta a legtöbb szót, 398 003-at, míg Arany eredménye „csak” 287 425, viszont amíg előbbinél 27 116, addig Arany esetében 59 697 volt egyedi.

Gyulai Pálnak, a magyar irodalom egy másik nagy alakjának nem tetszett minden Arany-mű, volt, amikor ennek hangot is adott, ám egyszer a Kisfaludy Társaság egyik összejövetele után odalépett Arany Jánoshoz és a következőket mondta neki: „Nézd, János, lehet, hogy lesz náladnál nagyobb költőnk – de magyarabb nem lesz soha.”

                Lengyel János