A hagyma téli tárolása

A háziasszonyok nagy része a hagyma kiszedése után szeretné eltárolni és úgymond „újtól újig” használni a betakarított termést. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, ismernünk kell a megfelelő tárolás feltételeit. A vöröshagyma akkor alkalmas tárolásra, ha a nyaka zárt, és a takarólevelek szárazak.

A nem szakszerű tárolás során több betegség is megjelenhet, a kórokozók többsége azonban már a szántóföldön megtámadja a hagymát. A tárolási betegségek ellen is a megelőzés a legjobb védekezés.

 A helyes betakarítási idő kiválasztása nagyban befolyásolja, hogy mennyi ideig tudjuk tárolni a hagymát. A fejeket akkor emeljük ki a földből, amikor a növények nagy részének már megdőlt a lombja. A korai felszedés terméskieséssel jár, valamint nagyobb az éretlen, nem zárt szárrész, ezáltal a kevésbé tárolható hagymák aránya. Kései betakarításkor viszont számolhatunk a visszagyökeresedéssel, a buroklevelek repedésével, és a korai kihajtással a tárolás során.

Ahhoz, hogy megfelelő legyen a tárolás, van néhány teendő, amit el kell végezni, illetve néhány szabály, amelyet be kell tartani. A felszedés után a rendre rakott hagymát még 7–10 napig utóérleljük, aminek következtében a gyökér és a lomblevelek elszáradnak, s a buroklevél is szárazzá válik. A szárítás után következik a hagymák növényi maradványoktól és talajtól való megtisztítása, majd a tárolásra alkalmatlan példányok kiválogatása, eltávolítása. Csak ezután kerülhetnek a hagymák a tárolóhelyiségbe, ahol biztosítani kell az alacsony hőmérsékletet, a csekély relatív páratartalmat és a folyamatos légcserét, amely megakadályozza a páralecsapódást. A hagyma tárolásához a 0 oC-os hőmérséklet és a 65–70%-os relatív páratartalom a legkedvezőbb. A tárolási hőmérséklet alsó határa a -3 oC, eddig a hőmérsékletig nem károsodik a hagyma. Alacsonyabb hőmérsékleten azonban jelentős fagykárral kell számolnia a gazdasszonynak.

A vöröshagymán tárolása során számos betegség megjelenhet. Ezekkel a betegségekkel a hagymák már a felszedés előtt is megfertőződhetnek, de leggyakrabban a tárolás közben alakul ki a hagymafejek megbetegedése. Ilyen az aszpergilluszos betegség is.

A betegség tüneteire jellemző, hogy a gomba képletei, vagyis spórái a hagyma külső, száraz buroklevelei alatt találhatók meg, leggyakrabban a hagymatest nyaki részén helyezkednek el. A spórák színe fekete, sorokba rendeződve (erek mentén) vagy akár elszórtan is állhatnak, a levelekről pedig könnyen letörölhetők. A betegség hatására a buroklevelek először vizenyősödnek, majd pedig összeszáradnak. Nem ritka az sem, hogy a beteg fejek továbbfertőződnek, más kórokozók, baktériumok telepednek meg rajtuk, így akár a beteg fejek rothadása is bekövetkezhet.

A betegséggel főként csapadékszegény évjáratokban lehet találkozni, és ilyenkor okoz jelentős problémát. A kórokozó nagyon sokáig, akár évekig is képes fennmaradni, sőt akár továbbszaporodni a növényi maradványokon. A betegség legtöbbször a felszedéskor kerül a hagymára, így a tárolás során képes nagyobb mértékben elszaporodni. Fertőzésének és szaporodásának kedvez, ha tárolás közben magas a hőmérséklet, és a hagymák felülete is nyirkos. Nagy jelentősége van tehát a megelőzésnek, melyet a megfelelő tárolási feltételek betartásával tudunk biztosítani.

A tárolás alatt legalább kéthetente érdemes ellenőrizni a vöröshagymák épségét, ugyanis a rothadó hagymák kidobásával a betegségek nagyobb mértékű elterjedése is megakadályozható.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa