Vasárnapi üzenet: 2026. augusztus 16.
Dicsérjétek az Urat!
„Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
(Zsoltárok 150, 6)
Isten dicsőítése azt jelenti, hogy megadjuk neki azt, ami Őt megilleti. A Biblia úgy beszél Isten dicsőségéről, mint valóságos, tőlünk függetlenül létező valóságról. Isten dicsősége nem tőlünk származik, és nem attól függ, hogy mi elismerjük-e, vagy sem. Ha egyetlen ember sem lenne a földön, Isten akkor is dicsőséges lenne. Az Ő dicsősége öröktől fogva létezik.
Amikor tehát Istent dicsőítjük, valójában bekapcsolódunk abba a mennyei dicsőítésbe, amely szüntelenül zajlik Isten trónusa körül. Csatlakozunk azokhoz a mennyei seregekhez, amelyek őt magasztalják és dicsőítik. Egy, már létező valóságba kapcsolódunk be. És ha kimaradunk Isten dicsőítéséből, akkor nem valami jelentéktelen dologról maradunk le. Egy olyan valóságból maradunk ki, amelyhez tartozhatnánk. Ezért szól hozzánk olyan határozottan a zsoltáros: „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
A zsoltáros mintha az egész világegyetemet bevonná Isten magasztalásába. Dicsérje az Urat az egész teremtett világ. Dicsérjék Őt az angyalok, Isten népe, a gyülekezetek, és dicsérjem Őt én is. Valami olyasmit mond ki itt a zsoltáros, amit később a Jelenések könyvében olvasunk, és amit talán életünk ritka, igazán emelkedett pillanataiban – ha csak egy pillanatra is – megsejthetünk és meghallhatunk abból, ami a mennyei istentiszteleten történik. János apostol látomásában ott áll a mennyei trón, és körülötte minden népből, minden nyelvből és minden nemzetből ott vannak azok, akik Istent és a Bárányt dicsőítik. Egyetlen hatalmas, egybefonódó istentisztelet ez, amelyben az egész teremtett világ Isten nagyságát hirdeti. És miért dicsérje minden lélek az Urat?
A zsoltáros több okot is elénk tár. „Minden lélek dicsérje az Urat az Ő hatalmas tetteiért.” Isten dicsőítésének egyik legmélyebb oka az, amit értünk tett. Az Úr hatalmas tettei közül pedig nincs nagyobb annál, mint amit Jézus Krisztusban vitt véghez: Krisztus halálán és feltámadásán keresztül megadta nekünk a szabadulás és a megváltás lehetőségét, ezért dicsérjük Őt. Nem pusztán azért, mert nagy és hatalmas Isten, hanem azért is, mert az Ő hatalma értünk munkálkodott, és Krisztusban üdvösséget szerzett nekünk.
„Minden lélek dicsérje az Urat a szentélyben” – ez azt is jelenti: legyünk ott a gyülekezetben, legyünk ott az istentiszteleten, amikor Isten népe együtt gyűlik össze, hogy dicsérje és magasztalja az Urat, és együtt vallást tegyen a hitéről. Fontos, hogy Isten népe együtt hallja az Ő kijelentését, együtt énekeljen, együtt imádkozzon, és együtt dicsőítse Istent. Mi ugyanazt a kijelentést, ugyanazt az ígéretet kaptuk. Ugyanazt az Istent imádjuk, szeretjük, tiszteljük és szolgáljuk. És milyen fontos, hogy a másik emberben ne csupán valaki mást lássunk, hanem meglássuk benne a testvért, az atyafit, akivel együtt tartozunk Isten népéhez. Együtt hallani Isten igéjét, együtt imádkozni, együtt énekelni, együtt hordozni az örömöket és a terheket – nagy erő és nagy áldás van ebben.
A zsoltáros pedig azt mondja: „Minden lélek dicsérje az Urat nagyságához méltóan.” Ez különösen fontos üzenet számunkra. Isten népének nem csupán az istentiszteleten kell dicsőítenie az Urat. Nemcsak énekkel és szavakkal magasztalhatjuk Őt, hanem az egész életünkkel. Amit teszünk, ahogyan élünk, ahogyan egymással bánunk, ahogyan dolgozunk, ahogyan hordozzuk a nehézségeket és a próbákat – mindez lehet Isten dicsőítésének része.
Éljük hitelesen az Istenbe vetett hitünket a hétköznapokban is: a kísértések között, a próbákban, a munkánkban, a kapcsolatainkban, az örömeinkben és a nehézségeinkben. Legyen tele az életünk hálával! Mert a hálás szívből fakad az Isten dicsőítése. Teremje meg az életünk a hálaadás gyümölcseit! Mutassuk meg az embereknek a gyógyítás, a hűség, az irgalmasság és az emberség gyümölcseit! Ne csak szavainkkal mondjuk el, hogy nagy a mi Istenünk, hanem az életünkkel is tegyünk bizonyságot róla. Így dicsőítsük Őt – az Ő nagyságához méltóan. „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” Ámen.
Sápi Zsolt badalói református lelkipásztor
