A trágyacsomó lehűlése és érése

A trágyaérlelés második fele, legfontosabb két szakasza

Az előző részben (1325. lapszám) megismertük a trágyakupac életének első két szakaszát: a melegedő és a forró (termofil) szakaszt. Ha egy újabb forgatás után már nem emelkedik 45 °C fölé a hőmérséklet a trágyacsomóban, a fertőtlenítő szakasz lezárult – jöhet a következő kettő. Sok gazda itt hibázik: mivel a kupac már nem forró, úgy tűnik, hogy kész a trágya. Pedig a lehűlés csak a folyamat fele; az érés dönti el, hogy tápláló humuszt viszünk-e a fóliasátorba, vagy félkész, még mindig kockázatos anyagot.

A lehűlés (mezofil) szakasza, 2–4 hét. Ahogy a könnyen bontható anyag elfogy, a hőtűrő baktériumok visszaszorulnak, helyüket gombák és aktinomicéták (sugárgombák) veszik át – ezek bontják tovább a szalma cellulózát és a fásabb részeket. A váltás jól látható: a vágott felületeken szürkésfehér, pókhálószerű bevonat jelenhet meg, ami nem penész, ez az aktinomicéták jele. Ennek örülni kell, hiszen ezek a jó minőségű humusz kialakításának kulcsszereplői. Ebben a szakaszban még mindig forgatni kell a csomót, de már ritkábban: 2-3 hetente, inkább a szellőzés, mintsem a hőszabályozás miatt. A túl sok forgatás ilyenkor kiszárítja a kupacot, és szétszaggatja a gombafonalakat, amelyek éppen a szalmát bontják. A nedvességet tartsuk 50–60% között. Esőben takarjuk le a kupacot, ha ugyanis többnapos esőt kap, értékes tápanyagokat, mikroelemeket veszítünk. A kupac ebben a szakaszban látványosan összeesik, akár a felére is, ami természetes, hiszen a szerves anyag vizet veszít, szerkezete tömörödik. Eközben a trágya sötétbarnára színeződik, és egyneművé válik.

A legfontosabb szabály: ne dobjunk a kupacra friss trágyát. Nagyon csábító lehet, hogy „majd ez is beleérik”, de nem így működik a dolog. Az újonnan rákerült anyag újraindítja a folyamatot, csak egyenetlenül. A végén lesz egy kupacunk, amiben érett és teljesen nyers részek keverednek, s nem tudjuk, melyiket szórjuk ki. Új anyagnak új kupac kell.

Az érés (a stabilizáció szakasza) hetekig-hónapokig tarthat, trágyafélétől függően. Ilyenkor jobb nem csinálni semmit – ez a feladat. Nincs forgatás (legfeljebb egy), nincs adalék, csak takarás és enyhén nedvesen tartás. Ha megjelennek a giliszták, jó úton járunk.

Ne szárítsuk ki a kupacot. A porrá száradt trágya biológiailag halott, ráadásul vízlepergetővé válik, utólag nem lehet visszanedvesíteni, kiszóráskor pedig porzik. A leggyakoribb hiba ebben a szakaszban a túl korai felhasználás.

Amikor forgatás és locsolás után sem melegszik újra a kupac, elkezdődött az érés. Ilyenkor áll be a végleges C:N arány (12–15:1 a kezdeti 25–30:1-ről), és ekkor bomlanak le azok az ammónia- és savmaradványok, amelyek fólia alatti termesztésben perzselést okoznának. Mint tudjuk, a szabadban a csapadék kimossa a fel nem használt sókat a talaj felső rétegéből, zárt térben, azaz fólia alatt viszont csak a teljesen érett trágya biztonságos. Az érési idő fajtánként eltérő: szarvasmarha- és baromfitrágyánál a teljes folyamat 3–6 hónap, lótrágyánál 6–12 hónap, sertéstrágyánál 12 hónap fölött, növényi komposztnál akár 4–18 hónap is lehet.

Fontos szabály: ebben a szakaszban se keverjünk az érő kupacba friss trágyát – ez újraindítaná a folyamatot, és a kupac soha nem jutna el a kész állapotig.

Honnan tudjuk biztosan, hogy kész?

• Hőmérséklet: szúrjuk bele ismét a vasrudat – ha csak annyira meleg, mint a levegő, akkor kész.

• Szín, szag: sötétbarna-fekete, erdei avarra emlékeztető, kellemes illatú. Ammónia- vagy savanykás szag esetén még várni kell.

• Szerkezet: morzsalékos, egynemű – a szalmaszálak és az eredeti alapanyag már nem különíthetők el.

• Csíráztatás: keverjünk egy marék érett anyagot földdel egy kis edényben, és vessünk bele saláta- vagy retekmagot. Ha a magok szépen, egyenletesen kikelnek, a trágya biztonságos; torz hajtás vagy csírázási hiba esetén még várni kell.

A kész kupacot takarjuk le tavaszig, hogy az eső ki ne mossa belőle a tápanyagot, de a levegőtől sose zárjuk el teljesen. A teljesen kiszáradt anyag ugyanúgy veszít az értékéből, mint a túlázott. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa