Dalosok tízparancsolata
1. Jöjj minél később a próbára, hadd lássák, hogy munkahelyi túlterheltséged ellenére is feláldozod magad az énekkarért!
2. Hangosan és érthetően kérdezd meg a szomszédodat: „Hol tartunk?” Ebből látják, hogy önálló személyiség vagy!
3. Ha szólamod nem próbál, társalkodj nyugodtan a gazdasági és politikai helyzetről, netán az adózás gazdasági előnyeiről. A többieknek adott tanácsok így rád nem vonatkoznak.
4. Énekelj kezdettől fogva hangosan, az erő mindig imponál! Nem szükséges, hogy a pianókat mindig úgy vedd, ahogy a szerző és a karmester kívánja! Legalább meglátják, hogy Te a művet „átérzed lelked egész melegével!”
5. Nem szükséges, hogy a karnagy utasításaira még a következő próbán is emlékezz! Neki különös öröm az, ha még egyszer elmondhatja, másrészt meg ezért fizetik.
6. Ha öreg vagy, védd jogaidat! Ne engedd, hogy háttérbe szorítsanak! Éppen öregségedre kapja meg hangod az igazi jellegzetességét!
7. Mint ifjú tag, természetesen könyökölnöd kell és mekegned szorgalmasan! Nem célozhatsz eleget az öregek bemohosodott hangjára!
8. Próba után a kottákat hagyd csendben szanaszét, ha lehet, kavard össze előzőleg, s utána tűnj el a lehető leggyorsabban!
9. A próbákat lehetőleg ne látogasd! Elég, ha csak a fellépéseken veszel részt! A te biztonságérzeted megnyugtatóan hat a többiekre is!
10. Ha valaki az előadáson hibát ejt, ne mulasztd el nevén nevezni az illetőt , ebből látják, hogy nem te voltál.
Dobray István
