Kerül tábla is…

Egy látogatás margójára

Reggel 7 óra, az emberek munkába igyekeznek, már akinek van. A falu buszmegállójában ismerős arcok, 10-15 ember igyekszik a járási központ irányába. Azaz csak igyekezne, ugyanis a busz megállás nélkül hajt tovább, és feltűnően kevés a „stoppolható” személygépkocsi is.

A várakozókat később újabb meglepetés éri: az útkarbantartó vállalat munkásai pillanatok alatt táblát helyeznek el a főút mentén, melyen a színmagyar község neve olvasható – ukránul. Ám nem ez az egyetlen kifogásolható dolog rajta, hisz a nagy sietségben figyelmen kívül hagytak néhány, a közlekedési táblák akaljára és elhelyezésére vonatkozó előírást. Az egyik munkás szerint igazából csak egy baj van vele: a hátoldalára nem írták rá: „Nekidőlni tilos!”. Talán neki van igaza, mivel az alig félméternyire leásott oszlop eléggé instabil.

Később rendőr érkezik és megtiltja, hogy a falu felől érkezők ráhajtsanak a főútra. Röpke egy óra alatt mintegy 25 személygépkocsi torlódik fel az útkereszteződésben. Ma­gasrangú vendéget várnak, tájékoztatják a frissen érkezőket a már hosszabb ideje ott ros­tokolók. Egyetlen kérdés foglalkoztat mindenkit: hogy MIKOR? A Danubius rádió félóránként jelzi a pontos időt és egy pesti forgalmi dugó kapcsán a bemondó megjegyzi: „Előzni nem lehet, csak a sor mögött dühöngeni”.

Ekkor hirtelen meglódul a sor, szabad az út! Másfél óra várakozás után némi csalódást okoz, hogy nem láthatták a delegációt. Ezen legfeljebb öt percig lehet elmélkedni, ugyanis a következő községben egy másik rendőr próbálja elterelni a megindult áradatot.

– Hol engedték ki magukat!? – kérdi, és kétségbeesve tárcsázza a felettesét.

Itt egy újabb óra telik el várakozással, mire felvijjognak a kísérő autók szirénái és elsuhan a konvoj. Legtöbben igyekeznek előre húzódni: legalább jól lássák, mi miatt kellett órákat rostokolniuk. A néhány elsuhanó járművön kívül azonban nem látni semmit, azokat se sokáig. De ki törődik már ezzel, amikor végre elindulhatnak, szabad az út, és még csak 11 óra!

P. Zs.