A Falusi konyhák emlékezete című receptkönyv bemutatója Nagydobronyban

„Ez nemcsak egy szakácskönyv, hanem egy híd a múlt és a jelen között”

A közelmúltban a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány a romániai Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesülettel közösen kiadta a Falusi konyhák emlékezete című receptkönyvet. A határokon átnyúló együttműködés keretében, európai uniós pályázatnak köszönhetően napvilágot látott kiadványt pénteken Nagydobronyban, az Erdei Iskola udvarán mutatták be az érdeklődőknek.

Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke nyitóbeszédében megjegyezte, hogy ahol előfordul házakban, lakásokban, a legtöbb háziasszonynál a szakácskönyvek tömkelege dekoráció.

– Az a szakácskönyv, amelyik fel van téve a konyha polcára és kifordítva, mert milyen szépen mutat, valószínűleg egy státusszimbólum is, mert arra utal: „én, a háziasszony ezt szeretném megfőzni, igaz, hogy nem főzöm, de szeretném”. Viszont vannak olyan ételek, amelyeket mindenki kapásból tud. Azok a receptek szakácskönyvbe soha nem kerülnek bele, mert például egy tejbegrízt, egy vason sült haluskát meg tudott mindenki csinálni anélkül, hogy elolvasná a pontos arányokat, miből mennyi kell. Ez volt akkor, amikor tudták. Ezek a receptek most azért kerültek felgyűjtésre, mert ez a tudás elveszett. Azért került ebbe a gyűjteménybe, hogy ne merüljön teljesen feledésbe, és reméljük, hogy ténylegesen útmutatóul és nem dekorációként fog szolgálni a gazdasszonyaink számára – mondta jó étvágyat kívánva a könyvből elkészített ételekhez.

Amint a kötet ajánlójában olvasható, az Alapítvány egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a hagyományos, többgenerációs nagycsaládok lassan felbomlanak, és a saját háztartást vezető fiatal házaspárok mindennapjaira erőteljesen hat a globalizált világ információáradata, a kereskedelmi csatornák főzőműsorai és az instant megoldások háttérbe szorítják a takarékos, valamilyen szinten munkaigényesebb, de szeretettel emlegetett „nagymama konyháját”.

„Az Alapítvány munkatársai és az általunk létrehozott Gazdaasszony Tagozat ezért határozták el, hogy összegyűjtik mindazokat a hétköznapi, jeles és ünnepnapi ételeket, amelyek oly különlegessé és szerethetővé teszik a magyar konyhát vidékünkön” – írta Őrhidi László a könyvben.

– Elértük a célt, lezárult az a pályázat, amelynek egyik részeredménye ez a szakácskönyv a két szervezet együttműködésében. Ha területileg nézzük, akkor Románia Partium vidéke és Ukrajna Kárpátalja megyéje szomszédos régiók, ezért azt is mondhatnám, hogy a történelmi Magyarország 7 vármegyéjére terjed ki a receptek összegyűjtése: Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros, valamint Szatmár, Szilágy és Bihar vármegyékre. S bár a történelem úgy alakította, hogy ezek a vármegyék ma két országhoz tartoznak, azonban kulturálisan és történelmileg mégis egy szerves egységet alkotnak, ahol még mindig tömbben élő magyarság található, akik különösen gazdag gasztronómiai örökséggel rendelkeznek – emelte ki Jávorszky Beáta, a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója.

Elhangzott: a könyv célja bemutatni azokat a jellegzetes vidéki, paraszti ételeket, amelyeket még anyáink, nagyanyáink készítettek azelőtt, hogy elért volna minket a globalizáció vagy a modern konyhai trendek hatása. A könyvbe bekerült receptek alapján elkészíthető ételek nagyon egyszerűek, mindig helyi alapanyagokból készülnek, és tiszteletben tartják az évszakok változását. Értékük óriási, mert őrzik a múlt örökségét. A kötet összesen 300 receptet tartalmaz, 150-et Kárpátaljáról és ugyanennyit a Szatmári régióból. Ezek 4 nyelven olvashatók: ukránul és románul, mert ez a két pályázó fél államnyelve, magyarul, mivel mindkét részen magyarok laknak, és az Európai Unió közös nyelvén, angolul. Ez azt is szolgálja, hogy a fiatal generáció számára is elérhető legyen, valamint a környezetünkben élő nemzetek képviselői számára is. Az alapanyagok, azok mennyisége és egy részletes leírás olvasható az ételek elkészítéséről.

A kárpátaljai részben a receptek 12 fejezetben közlik: Levesek, Levesbetétek, Előételek, Halételek, Húsételek, Disznóságok, Köretek, Egytálételek, Tejes ételek, Tészták, Édességek és Kelt tészták, valamint Saláták és savanyúságok. A receptek minden fejezetben betűrendbe szedve olvashatók. Külön érdekesség, hogy az ételek nem egy néven jelennek meg, hanem igyekeztek összegyűjteni tájegységenként az ott használatos neveiket is. A romániai részt más logika mentén állították össze: 5 nagy fejezetbe különítették el a recepteket, de a használat ott is áttekinthető, praktikus.

– Ha tanulmányozzuk a recepteket, akkor megállapíthatjuk a két régiónak a szerves egységét, rengeteg olyan étel van, amelyet mind a két régió konyhája használ. Ide tartozik a tyúkhúsleves, gulyásleves, köménymagos leves, saláta, karfiolleves, de a körömpörkölt, a tepertős pogácsa és a rakott krumpli is. Ugyanakkor érdekesek a különbségek is, a tájjellegből kifolyólag minden vidék a saját ízlésére és a lehetőségeire formálta a recepteket. Megállapíthatjuk, hogy a magyar konyha megőrizte önállóságát még akkor is, ha a többségi és a többnemzetiségű kultúra gyakorolt rá hatást. Különösen értékes a könyv, mert lapozgatva betekintést kapunk egy életformába, egy közösségi kultúrába, megismerjük belőle azt a vidéki életet, amely jellemezte a mi térségünket is: az önfenntartó gazdálkodást – az ételek mindig követik az évszakok változását és helyi alapanyagokból készülnek. Ez nemcsak egy szakácskönyv, hanem egy híd a múlt és a jelen között, ugyanis a recepteket átadva gyerekeinknek, unokáinknak, azt a tudást is át tudjuk adni a következő generációknak, amely még létezik, amit fel tudtunk gyűjteni. S mindezt nemcsak szóban tesszük, hanem egy gyönyörű kiadványban, hogy akár egy közös főzés vagy együtt eltöltött étkezés alkalmával felidézzük – zárta gondolatait Jávorszky Beáta és reményét fejezte ki, hogy a receptkönyv társ és útmutató lesz a konyhákban, amely mindennapi inspirációt tud arra adni, hogy akár egy kezdő háziasszony megtalálja benne a mindennapi ételeket, vagy akár egy tapasztalt családanya elsajátítson belőle valami újat, érdekeset.

Rehó Viktória