A barátság temploma?

Zárva Isten házának kapui

2001. április 6., 02:00 , 12. szám

Csap és Tiszasalamon határában áll a Kucsma államfő jelenlétében felavatott ökumenikus templom, amelyet a vallási egyetértés és a népek közötti barátság, békesség szimbólumának, illetve az utazó emberek imahelyének szántak. A templomot teljes mértékben állami finanszírozással építették fel.

A templom jelenleg az Ungvári járás közigazgatásához tartozik, viszont a tisza­salamoni tanács területén lett felépítve. Szubota Erzsébet, Tiszasalamon polgármestere szerint a templom idővel át fog kerülni a község kezelésébe, mihelyt sikerül megszervezni őrzését, karbantartását stb.

– Mindehhez persze pénzre van szükség, és jelenleg a já­rási költségvetés nem irányzott elő erre a célra pénzt. Elképzelhető az is, hogy nem költségvetési pénzekből fogjuk megoldani ezt a problémát. Mindenesetre jelenleg a templom ajtói zárva vannak, és amíg meg nem oldódik a „hovatartozás” problémája, addig nem is várható misézés a templomban – mondta el a polgármester.

Mint megtudtuk, a templomot inkább szimbólumnak szánták, mintsem szertartások végzé­sé­re. Ugyanakkor minden egy­háznak felajánlották, hogy bár­mi­kor igénybe vehetik.

A környező falvak lakóinak véleménye megoszlik a tekintetben, hogy szükség volt-e a temp­­lom megépítésére. Egyesek szerint igen, hiszen egy templom minden időben szükséges. Mások szerint viszont a környéken minden gyü­leke­zet­nek van saját temp­­loma, ezért felesleges pénzkidobás volt, hiszen senki sem fog oda járni, még ha végeznek is benne majd szertartást.

Volt azután, aki ar­ra hívta fel a figyel­münket, hogy amennyiben az ukrán, ma­gyar és szlovák államhatár találkozási pontjának közelében megépített temp­­lomot valóban a népek és vallások békés együttélésének szimbólumául szánták, nem ártott volna az épület falán elhelyezett emléktábla üzenetét az ukránon kívül a békés együttélésben szintén érintett nemzetiségek nyelvén is megfogalmazni. Különösen, ha valóban igaz az az egyébként hivatalosan soha meg nem erősített véle­ke­dés, miszerint a templomot egy­faj­ta kárpótlásnak szánták volna a torzóban maradt ve­rec­kei emlékműért.

Akárhogyan volt is, a lényeg most már az, hogy az épület áll, de templommá valójában majd csak akkor válik, ha lesz, aki abban Istenhez fohászkodik.

Karmacsi