2001. április 13.

Húsvéti kitekintés

Máté ev. 28:1-6.

A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme nagy földindulás lőn, mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villám, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.

A 3. évezred első húsvétját ünnepeljük. Az eltelt kétezer húsvét egyenként is olyan, mint egy-egy magas kilátó, hát még együttvéve! És ha megfelezzük, akkor keresztyén magyar nemzetségünk éppen ezret ünnepelt országlásától számítva.

Mindegyik húsvétban kicsúcsosodik az élet, a feltámadott Úr élete. Azé a Jézusé, aki érettünk jött és meghalt a mi bűneinkért, feltámadott a mi megigazulásunkra. Ennek első hírnökei maguk győződtek meg, hogy az angyal szava igaz. Az Úr nincs a sírban, ahová eltemették. Az őrizők nem szólhattak egy szót sem, mert élők lévén olyanná lettek, mint a holtak. Isten elrejtette szemük elől azt a pillanatot, melyet titoknak nevezünk: miként támasztotta fel az Ő Fiát a halálból. Mégis innen belátható az egész lelki birodalom. Csak az az Úr támadhatott fel a halálból, aki meghalt a Golgota keresztjén.

De nemcsak a Jézus élete csúcsosodik ki a húsvétban, hanem a miénk is. Valljuk, hogy „büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk…”, de éppen ezért „szálla alá poklokra…”, hogy minket felemeljen. Az üres sír szemtanúinak kitekintése testi és lelki volt egyszerre, hogy „harmadnapon halottaiból fel­támada…”. Amit a feltámadott Úr nyolcadnapon Tamásnak mond, azt nekünk is mondja: „boldogok, akik nem látnak és hisznek…” Legyen ez a mostani, mindenkivel együtt való ünneplésünk hitbeli lelki kitekintés. Lássuk meg benne, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.

A fentebbi versek folytatásában az asszonyok azt a feladatot kapják, hogy ezt mondják el másoknak is. Azok boldog örömmel mennek. A feltámadott Úr világosítja meg és fejti meg előttük az egyház titkát is. Az egyház csak akkor egyház, ha a feltámadott Úrnak engedelmes és boldog eszköze. Ma olyan nagy szükség van arra, hogy reménységgel tekintsünk a holnap felé. Sok a bajba jutott ember. Egymás mellé kerülnek az összeomlott házak és összeomlott életek. Éppen a húsvéti kitekintésben látjuk meg, hogy van értelme az életnek, érdemes újrakezdeni mindent. Lehet küzdve küzdeni, bízva bízni, imádkozva dolgozni, épülni és építeni. Így kívánok a Kárpátaljai Református Egyház nevében minden kedves testvéremnek megújulást, feltámadást és boldog húsvéti ünneplést!

Józan Lajos huszti
ref. lelkipásztor.