2001. június 22.
Máté 4,18-23: „Amikor Jézus a Galileai-tő mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.”
Máté evangéliumában egy eseménybe van belesűrítve az emberiség egész története. A történelem pedig arról szól, hogy az Isten hívja az embert, az ember pedig válaszol rá. A válasz az az élet, amelyet él az ember, a közösség, az Egyház.
Három tényezője van ennek a történelmi játéknak, amely a világ teremtésével kezdődött és tart a világ végéig. A három tényező: az Isten (aki hív), az ember (aki válaszol) és a válasz (amit az ember Isten hívó szavára ad).
Isten, aki hív. Létbe hívja a világot, amikor megteremti. Hívja Ádámot a Paradicsomban. Hívja Ábrahámot, hogy hagyja el földjét és menjen arra a földre, amelyet mutat neki. Kihívja a zsidó népet Egyiptomból. Meghívja a prófétákat Isten igéjének hirdetésére. Majd Krisztus, Isten hívó szavát folytatva, meghívja az apostolokat a követésére. Az Isten leglényegesebb alapállása az ember számára a hívás az üdvösségre és mindarra, ami már itt a földön megvalósítható belőle: az őszinteség, a tiszta emberi élet, a becsület, az embertársi szeretet, a jó szándék, a tisztelet… Hív a Szentíráson, az Egyházon, a másik emberen keresztül.
Az ember, aki válaszol, erre a hívásra ad feleletet. Feleletet arra a kérdésre lehet adni, amelyet az ember meghallott, megértett, átgondolt. A XX. század legnagyobb katolikus teológusa, Karl Rahner úgy beszél az emberről, mint aki az „ige hallgatója”. Isten szavát meghallja az ember, és a meghallott szóra válaszol az életével. Erre a szóra válaszolt Ádám, Ábrahám, a zsidó nép, az apostolok. Mindenki annyit tud megválaszolni, amennyit megértett.
A válasz, amit az ember Isten hívó szavára ad, az életünk. Mindig az élet mutatja meg, mennyire értette meg az ember a kérdést, mennyire fogtuk fel a feladat lényegét, mennyire akarjuk és tudjuk teljesíteni Istenünk minden szavát.
A történelemben a három tényező közül minden az emberen múlik. Rajtad is, aki olvasod ezeket a sorokat és megérted belőle, mire akarja az Isten felhívni a figyelmed. Mert Isten örök és a szándéka is örök. A munka, a tett pedig az ember életének következménye.
Feltesszük a kérdést, miért van gyűlölet, embertelenség, kizsákmányolás, gyilkosság, érzéki túlfűtöttség és egyéb rossz dolog az életben, amit az emberiség képes elkövetni. Az Isten jó és az embernek jót akar. Ezeket a rosszakat pedig az ember követi el. Tehát az ember az, aki nem figyel Isten szavára, saját önzésének rabja, és elköveti azokat a kegyetlenségeket, amelyek nem méltóak az emberhez. A világ és környezetünk hangulatát csak mi, emberek tudjuk megváltoztatni és szebbé tenni.
Egyetlen választás van az emberiség előtt, hogy megfordítsa a világ pesszimista és önző hangulatát. Egyetlen módja van: megtérni és odafigyelni Isten szavára. Csak ebből fakad a tett, amely szebbé teszi a világot.
Te hogyan állsz e tény előtt?!
Marosi István tiszaújlaki görög katolikus parókus
