Három év szolgálat a felvidéki magyarságért
A Nemzetpolitikai Államtitkárság tíz évvel ezelőtt azzal a céllal indította útjára a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramot, hogy erősítse a szórványban élő magyar közösségek nemzeti identitását, szorosabbra fűzze a kapcsolatot a határon túli és az anyaországi magyarság között, valamint támogassa a közösségépítő és -megtartó kezdeményezéseket. Az ösztöndíjasok szeptembertől júniusig végzik munkájukat kijelölt állomáshelyeiken. A program idei évfolyamába három kárpátaljai fiatal került be, akik júniusban zárták le tevékenységüket.
Pősze Attila tiszacsomai származású fiatal három éven át szolgálta a felvidéki magyarságot a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként. Munkája most lezárult, de az élmények, tapasztalatok és a közösségekhez fűződő kapcsolatai örök nyomot hagytak benne. Földink a Rovás Polgári Társaságnál és Kassa környékén tevékenykedett.
Pősze Attila hetilapunknak adott nyilatkozatának kezdetén elmondta, a Felvidékre kerülésekor mentorai (Szabó Ottó, Gergely Papp Adriana és Kovács Ágnes) kapaszkodót nyújtottak a beilleszkedéshez, a helyi közeg megértéséhez. Az első három hónap különösen nehéz volt, hiszen – mint mondta – kapcsolatokat kellett építeni, embereket megismerni, megtalálni a helyét egy új közösségben. Az idő előrehaladtával azonban egyre otthonosabban mozgott Kassán és környékén: Debrődön és Szádellőn, ahol különféle intézményekkel együttműködve szervezett rendezvényeket, közösségi programokat. Munkájában fontos szerepet kapott eredeti foglalkozása, a zene is. Először heti, majd havi rendszerességgel szerveztek kulturális, zenei esteket. Ezekre az alkalmakra igyekezett többször kárpátaljai zenészeket is meghívni.
A három év értékeléséről szólva úgy fogalmazott: hozzájárult ahhoz, hogy a felvidéki magyarság ezen részének kulturális és identitásbeli életében legyen jelen valami új, valami érték. Úgy érezte, a munkája révén sikerült valamit megmutatni, megőrizni abból a történelemből, abból a szellemiségből, amit ez a közösség hordoz. Ugyanakkor nemcsak ő adott, hanem sokat is kapott a felvidéki közegtől. Emberek, kapcsolatok, barátok, tapasztalatok – emlékezett vissza azokra a kapcsolatokra és élményekre, amelyek emberileg is gazdagították. A helyi közösség befogadta, élményekkel ajándékozta meg.
Habár az ösztöndíjas időszak véget ért, Attila közösségi szerepvállalása nem zárul le. Jövőbeli tervei kapcsán elmondta, hogy jelenleg egy alapítvány létrehozásán dolgozik, amelynek célja, hogy a szociálisan rászoruló magyar családokat támogassa élelmiszerrel, pénzzel vagy éppen közösségi összefogással. Mint mondta: „Szeretném, hogy az alapítvány által folyamatosan tudjunk segíteni.” Már most is több családnak sikerült támogatást szerezni, jelenleg is folyamatban van egy gyűjtés. Ebben a kezdeményezésben a felvidéki közösség is partnerként van jelen. A tervei szerint ez az alapítvány a jövőben egy olyan stabil szervezetként működhet, amely folyamatosan jelen tud lenni a nehéz helyzetben élő családok életében.
Az ösztöndíjas felszólalt a Petőfi Sándor-program júniusi zárókonferenciáján, ahol beszédében aláhúzta: „Mély tisztelettel és alázattal még egyszer szeretném megköszönni a magyar kormánynak és a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, aki engem itt megmentett és lehetőséget adott arra, hogy újrakezdjem az életemet” – utalva arra, hogy az orosz–ukrán háború kitörésének évében, 2022-ben kezdte meg tevékenységét a programban.
Pősze Attila nem búcsúzik el a közösségi munkától – éppen ellenkezőleg, új lendületet vesz. Úgy látja, a felvidéki magyarság körében szerzett tapasztalatai és kapcsolatai a jövőben is biztos pontként szolgálnak majd. Emellett Attila résztvevője a Magyar Civil Háló kezdeményezésnek is. A Magyar Civil Háló egy érdek- és értékközösség, amely különféle területeken működő civil szervezeteket integrál és aktívan járul hozzá a helyi alapítványok, egyesületek, valamint vállalkozások munkájának fellendítéséhez, a közöttük lévő együttműködések erősítéséhez.
Földink munkássága példája annak, hogy a Petőfi Sándor-program valóban képes életeket formálni, hidakat építeni és olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek túlmutatnak országhatárokon, generációkon. Bár az ösztöndíjprogram lezárult, az általa elindított kezdeményezések, a közösségi jelenlét és a szolgálat szellemisége tovább él – immár egy alapítvány keretei között, a magyar családokat segítve.
LI
