A papok
Tisztelte egymást és jóban volt a kisváros három papja. Augusztus 28-án, a Nagyboldogasszony-napi búcsún a görög katolikus parókia hatalmas ebédlőjében a környékbeli görög papokkal együtt ott ült az asztalfőn a római katolikus plébános mellett a tiszteletes úr is, aki ugyan civilben volt, de magyaros arca, bajusza messziről hirdette, hogy már dédapja is református lelkész volt.
Mind a három egyházközség gazdag volt, földek, házak, szőlők hozták a hasznot, működtették az iskolákat, és a közös kezelésben lévő sportpályát. Szép fizetést kaptak az Isten szolgái is, de egy jeruzsálemi bevonulást nem tudtak volna megszervezni hárman sem, mert összesen nem volt annyi pénzük, hogy egy szamarat vegyenek. A görög katolikus papnak tizenhat gyermeke volt, a reformátusnak hat, s bár a katolikusnak nem volt családja, de a régi és drága könyvek iránti szenvedélye prágai és budapesti antikváriumokban hagyatta vele a pénzét.
Az oroszok bejövetele után még néhány évig, ha nehezebben is, de jobbára ugyanúgy folyt az élet, mint azelőtt. A Nagyboldogasszony-napi búcsúk is összezsugorodtak, de a közös ebédeket ekkoriban is megtartották.
Egy napon aztán híre ment a városban, hogy Karcub tisztelendő urat, a görög katolikus parókust kitették a parókiáról, és tizennyolcad magával egy nyári konyhában húzta meg magát. Az ok: nem írt alá. Egy aláírás, és megmaradhatott volna ortodox papnak, minden ment volna tovább, mint azelőtt. Az emberek igyekeztek segíteni a nagy családnak. Néha nem is tudták pontosan, melyik házban is húzta meg magát a pap a tizenhat gyerekkel, így volt olyan reggel, hogy az utca különböző portáiról hordták össze az éjszaka oda bedobált terményt, burgonyát és mindenféle értéket. Két hónap alatt felépítettek a hívek egy téglaházat az elkergetett papnak, aki udvarmester lett egy gyárban, és csak a sok gyerekre való tekintettel úszta meg a börtönt.
Egy éjszaka letartóztatták Bártfai tisztelendő urat, a római katolikus plébánost. Az ok: aláírt egy kötelezvényt, hogy nem fog a fiatalokkal foglalkozni, ennek ellenére mégis előkészítette a gyerekeket az első áldozáshoz. Még tartott a kihallgatás, amikor a hulladékkészletező szekerei beállítottak a parókia udvarára, a munkások tépték ketté a könyveket, és pakolták a szekérre. A bőrkötésűeket késsel vágták szét, felügyelet alatt szállították a készletezőbe, vigyázták a vagonírozásig, úgy küldték a zúzdába. A plébános huszonöt évet kapott.
Később elterjedt a híre, hogy letartóztatták Horkay Barna tiszteletes urat is. Az ok: aláírt egy levelet, amelyben paptársai felszólították bölcs vezérünket és tanítónkat, Sztálin elvtársat, hogy mint valamikori papnövendék, térjen meg. Itt maradt a papné hat pici gyerekkel. A város magyar lakosságának ekkorra már gerincét törték; a férfiak ottmaradtak a lágerekben, vagy betegen, megnyomorodva jöttek haza. De a papné a hat gyerekkel nem került az utcára, és nem halt éhen ennek a megnyomorított közösségnek köszönhetően.
Így jártak a nagyszőlősi papok az aláírásokkal. Megmenekülhettek volna a szenvedésektől, ha a görög katolikus pap aláír, ha a református lelkész nem ír alá, és ha a római katolikus plébános – ha már egyszer aláírt – nem foglalkozik a gyerekekkel. De hát nem tehették, mert kötötte kezüket az az aláírás, amit arra a láthatatlan szerződésre tettek, mikor szolgálatba álltak.
Tithli
