Gyermekneveléshez méltó körülmények Nagyszőlősön

„Az ajándékozók jó szándéka él minden tárgyban és játékban”

2001. október 12., 02:00 , 39. szám

A Szent József római katolikus egyházi óvoda három éve nyitotta meg kapuit Nagyszőlős egyik csendes utcájában és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Nemcsoda, hisz a gyönyörű környezet, a gyermekek igényeinek (és méreteinek) megfelelő berendezés, valamint megszámlálhatatlanul sok érdekes és látványos játék mellett mindig mosolygós óvó nénik várják ide a kicsinyeket.

A mintegy ötven kis neveltjük közül idén 18 gyermek lett iskolás, így a csoportok ismét új tagokkal bővülhetnek, akik már az augusztus folyamán felújított, külsőleg megszépült épületben kezdték meg ovis éveiket. De vajon hogyan kezdi következő “idényét” az államilag semmilyen téren nem támogatott intézet? – kérdeztük Bokotey Edit vezetőnőt.

– Óvodánk fenntartója a Nagy­szőlősi Szociális-karitatív Központ, amely ellátja az üzemeltetést, a karbantartást, bérezi a személyzetet. A szülők napi egy hrivnyával járulnak hozzá gyermekeik étkeztetéshez, ami mellé szintén elkél a Központ támogatása. Leginkább a hónap utolsó napjaiban szűkös a “keret”, olyankor nem kis művészet összeállítani a napi menüt. Ugyanakkor nincs olyan hónap, hogy ne látogatnának meg külföldi támogatóink, akik soha sem érkeznének üres kézzel. Évente eljönnek franciaországi, ausztriai vendégeink és állandó kapcsolatunk van az érdi Egymásért Egyesület elnökségével. Egy alkalommal az óvodaépület egykori nemesi tulajdonosának leszármazottjait is volt szerencsénk vendégül látni, akik nagyon meg voltak elégedve a látottakkal. Nagyon örültek, hogy az atyai ház szinte eredeti állapotában helyreállítva szolgálja a kicsinyek neveltetését.

– Mi jelent hasznos segítséget az óvodának?

– Azt szoktuk mondani, olyanok vagyunk, mint az egyszeri asszony – mindennek örülünk és szeretettel elfogadjuk. Tavaly például az egyik csoport színes pohár- és alátétkészlettel lepett meg bennünket, ami azóta az ünnepi alkalmak, így a gyermekek közös születésnapi uzsonnáinak elengedhetetlen kelléke. Ezt megelőzően a francia támogatók pici zoknikat hoztak minden gyer­mek részére, amik­nek a mozgásos foglalkozásokon vettük nagy hasznát. Tá­mo­ga­tó­ink mindig örömmel tapasztalják, hogy adományaik évek múlva is hiánytalanul meg vannak, s a gyermekeket is arra neveljük, hogy csak az marad szép, amit mi magunk is igyekszünk megőrizni. Ma már bárhová nézünk, minden polcnak, játéknak, falvédőnek, takarónak, egyéb apróságnak külön története van, amiben tovább él ajándékozójának jó szándéka.

– Meséljen egyet, kettőt...

– A nagyterem imasarkában látható nagyméretű Szent József szobrot például egy salánki nagymamától kaptuk. Mint elmondta, annak idején családja őrizte meg az elveszejtéstől és most úgy gondolták, itt lesz a legjobb helyen. Az előtérben lévő kis lócákat egy nagyapa készítette, miután unokája öltöztetése közben majdnem összetört alatta egy régi, rozoga székünk. A nagycsoport helyiségében viszont egy több méter hosszú, vászonból varrt kígyó lett a gyermekek kedvenc ülőalkalmatossága, amit a Karitatív Központban működő kézimunkakör tagjai varrtak a felhalmozódott hulladék anyagból. Az óvónők által igényesen megtervezett gyönyörű falvédők pedig szintén nagy gonddal készültek ... néhányunk megunt ruháiból.

– Egy óvoda a vidámság, a pozitív élmények tárháza kell legyen a gyermekek számára. Mennyire nehéz vagy könnyű ezt megteremteni?

– Egyetlen óvodának sem könnyű. Mi, a gyermekneveléshez méltó körülmények révén, talán mégis jobb helyzetben vagyunk, mint számos állami óvoda. Ugyanakkor egyedül rajtunk múlik, hogyan kerül élet az üres óvodai termekbe, a néha bizony sivársághoz szokott kicsiny gyermeklelkekbe. Ehhez a mindennapok Istentől kapott kegyelme ad számunkra erőt, és az a tudat, hogy munkánkban nem vagyunk egyedül.

Popovics Zsuzsanna