Ady Endre: Új s új lovat

2002. január 4., 01:00 , 51. szám

Segítsd meg, Isten, új lovaddal

A régi, hű útra-kelőt,

Hogy só-bálvánnyá ne meredjek

Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,

A rohanó, büszke hevet

S az emberségem ezután már

Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak

Sorsa alá a sorsomat,

Az embered, ha nem ma-ember,

Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla

Kegyelmed egy-egy szép lovát,

De ültesd szebb lóra az embert,

Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság

S csak a Máé a rettenet,

Az Embernek, míg csak van ember,

Megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,

Teljes és nyugodt mámorok

Célját áhíttatja süvöltve,

Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak

Belül egy-egy gyarló körön,

De várja az Embert víg célja:

Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők

S akit a nagy Nyíl útja bánt,

Hadd, óh, Uram, szépülten futni,

Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján

Megállás nélkül az Öröm

Álmát álmodhassam magamba

Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak

Ne állítsák meg új lovát

Emberednek, hogy hadd nyargaljon

Előbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,

Hitesen és szerelmesen,

Förtelmeit egy rövid Mának

Nézze túl a szemem.

 

Imádság és könyörgés ez a vers. Ady Endre döbbenetes szépségű fohásza az Úrhoz, hogy a mindig újrakezdés lehetőségét adja meg az Isten. Legyen mindig új s új lova az embernek, vagyis esélye a folytatáshoz. Mert az élet, a nagy Nyíl folyton kilövi alóla a régit, az ember folyton elcsügged és elkeseredik, a hitét is elveszti...

Ki ne ismerné az újrakezdés örömét! Ha máskor nem is annyira, de az új év kezdetén mindig érezni ennek az ünnepi hangulatát. Mert hiába a régi az, amit folytatunk, mégis más és mégis új az új, lehet bármennyire ismerős és megszokott. Akkor látjuk meg a régiben az újat, megkopott életünkben az újabb és az újabb lehetőséget, ha észrevesszük, hogy az mennyire a sajátunk. Az igazi újrakezdés nem azt jelenti hát, hogy a réginek hátat fordítunk. Ady épp azt mondja, hogy a legszebb értelmes élet a saját életpályánk kiteljesítése, a küldetésünk felismerése. Ehhez kell Isten segítsége, ehhez kell mindig az „új s új ló”. Ez a halál legyőzésének a lehetősége is egyben. Mert aki felismert küldetésének a véghezvitelén fáradozik, azt annak a kiteljesedésekor egyetemes életöröm éri...

Penckófer János