2002. január 18.

2002. január 18., 01:00 , 53. szám

Világosságban és sötétségben

Keresztelő János Isten prófétája volt, hogy a Messiás jövetelét előkészítse. Teljes lemondásban azt szolgálta, hogy kortársait az Üdvözítőhöz vezesse.

Amikor látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme az Isten báránya, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben. Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek és rajta marad. Én sem ismertem őt, de Aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, Ő az, aki Lélekkel keresztel.”

János tanúságtétele alapján tanítványai felfigyeltek Jézusra és követték őt. András, János és Simon, majd többen is csatlakoztak Jézushoz.

Egy-két évvel később Heródes elfogatta Jánost, mert az merte figyelmeztetni, hogy nem szabad nőül vennie Heródiást, testvére feleségét. Ezért Heródes börtönbe vettette Jánost. Eljött János részére a sötétség ideje. – Amikor hallott Jézus tetteiről, elküldte hozzá tanítványait, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az Örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.” Ezután Jézus tanúsította, hogy János a legnagyobb próféta a mennyek országában.

János a világtól felszabadultan megvallotta Jézusról, hogy ő az Isten felkentje, akire rászáll a Szentlélek, és Aki minket is Lélekkel keresztel. A Jordán mellett, a puszta szabadságában János jó tanúságot tett Jézusról, de ezután jött a börtön, a sötétség órája. Újra meg kellett tanulnia kérdezni, meglátni és megismerni. Ez a mi időnk is. 2002-ben is, a modern világban is. Vannak világos óráink is, de néha megkörnyékez a sötétség szelleme. Merjünk kérdéssel fordulni Jézushoz, merjük meghallgatni a Róla szóló tanúságtételt és merjük elfogadni őt. Ekkor fog Jézus minket is a Lélekben megkeresztelni, így lesz ő számunkra is a Messiás, az Üdvözítő.

Molnár Miklós, Szent Mihály plébánia, Rát