Jobban nyugtat, mint a Dimedrol
Kényeztetés a szemnek
Kevés olyan szemet gyönyörködtető látvány van, mint egy művészien elkészített kézimunka, mégis egyre kevesebben fognak hozzá. Sok a munka, panaszolják a háziasszonyok, nincs idő ilyesmire, a türelem is hiányzik hozzá, nem is beszélve a költségekről. Komonyi Magdolna számára azonban mindez sohasem jelentett akadályt. A beregszászi születésű asszony otthonról vitte Kisdobronyba a tudását, azóta nem egy háziasszony lesett el tőle mintákat, varrótechnikákat, és Solymos Tibor, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökének jóvoltából magyarországi kiállításokat is megjártak a munkái.
– Eleinte a beregszászi bútorgyárban dolgoztam, a lakkozó részlegen – meséli Magdi néni –, s míg száradt az anyag, addig egy-egy mintát érkeztem kivarrni. Később férjhez mentem, de folytattam a kézimunkázást. A lányom alig múlt tíz éves, amikor tanítani kezdtem, hímeztem neki is, az ismerősöknek, rokonoknak is. Eladásra nem is gondolhattam, mert nincs eléggé megfizetve, de mindig szívesen ajándékoztam kézimunkát. Amikor a fiam katona volt, elhozta magával a felettesét, aki, miután meglátta a hímzéseket, kért egyet ajándékba. Mondtam neki, hogy szívesen készítek neki is, de segítségre van szükségem: engedje el a fiamat egy hétre, s míg ő ellátja az állatokat, én varrok. Így kapott a fiam két hét szabadságot.
A hímezgető háziasszonyok nem tanfolyamon szerzik tudásukat. Egymástól tanulnak, cserélgetik folyóirataikat, saját összeállítású mintáikat, s nem is csak a falun belül. Magdi néni gyakori vendég Nagydobronyban is, Nyomó Mária és a Pinte család portáján.
A Pintéékhez belépő vendég első gondja az, hogyan kerülje el, hogy rálépjen a szivárványmintás házi szövésű futószőnyegre, majd azon töri a fejét, hogy hová nézzen. Szinte nincs olyan helye a lakásnak, amit ne díszítene valamilyen kézimunka. A téli időszak a legtermékenyebb ebből a szempontból. A délelőtt a házimunkáké, délután aztán előkerülnek a félbehagyott kalotás terítők, hímzett párnák, keresztszemes képek. Az időtől és a hangulattól függ, hogy mikor melyik kézimunkát veszik elő, mondja Diana, a legidősebb lány. Előfordul, hogy mindennap mást csinálnak. Vászonra nincs gondjuk, megszövik a konyhában felállított szövőszéken, s a minták kirajzolásáért sem mennek a szomszédba. Egy üveglap, egy éjjeli lámpa, s máris megjelenik a minta a napszöveten.
– Nagyon fontos a pontosság, a figyelem, a türelem – mondja Erika, a család legfiatalabb tagja –, de a legfontosabb az, hogy az ember szeresse a kézimunkát.
Tévénézés, beszélgetés közben gyorsan halad a munka, a lányok képesek hajnalban felkelni vagy éjszakázni egy-egy szép mintáért, tudjuk meg Magdolnától, az anyukától. Ez már szinte szenvedélybetegség náluk.
– Valamikor jobban megnyugtat a varrás, mint a Dimedrol – mosolyog Nyomó Mária.
A kézimunkák szerelmesei nem tudják elképzelni a lakást kézzel készített díszítők nélkül, bár mint mondják, a környezetükben ezt egyre kevésbé tudják értékelni. A gyárilag készített, könnyen tisztítható, olcsó lakásdíszek jóval kelendőbbek, ezért főleg csak maguknak szereznek örömet a szebbnél szebb mintákkal.
– jázmin –
Mibe kerül?
A szép kézimunka önköltségi ára is „szép”. A hímzéshez szükséges napszövetet Magyarországon lehet beszerezni a legolcsóbban, ott 1000 Ft körül van métere. Az ukrán napszövet valamennyivel olcsóbb (25 hr/1x1.5 m), de a minősége is rosszabb. Egy nem túl sűrű mintájú kézimunkához 4, a körülhorgolásához legalább 3 gombolyag pamut szükséges, melynek a piacon 2-3 hr, a boltban 2,70-4 hr darabja, de 12 hrivnyáért is lehet kapni. A minta kirajzolását 10-12 hrivnyáért vállalják.
A keresztszemes kézimunkákhoz szükséges kongré métere 18-25 hr, egy-egy pamutbáb 1 hr. Ehhez jön még a képek esetében a képkeret, melynek ára 2-14 hr.
Egy „futó”, azaz terítő önmagában 20-25 hrivnya, a párna 20 hr, egy hímzett garnitúra (asztalterítő, futó, négy szalvéta) ára a mintától függően 70-120 hr. Elkészítésének ideje, ha reggeltől estig csak ezzel foglalkoznak, minimum három nap.