Jobban nyugtat, mint a Dimedrol

Kényeztetés a szemnek

Kevés olyan szemet gyönyörködtető látvány van, mint egy művészien elkészített kézimunka, mégis egyre kevesebben fognak hozzá. Sok a munka, panaszolják a háziasszonyok, nincs idő ilyesmire, a türelem is hiányzik hozzá, nem is beszélve a költségekről. Komonyi Magdolna számára azon­ban mindez sohasem jelentett akadályt. A beregszászi születésű asszony otthonról vitte Kis­dob­­ronyba a tudását, azóta nem egy háziasszony lesett el tőle mintákat, varrótechnikákat, és Solymos Tibor, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökének jóvoltából magyarországi kiállításokat is meg­­jártak a mun­kái.

– Eleinte a beregszászi bútorgyárban dolgoztam, a lakkozó részlegen – meséli Magdi néni –, s míg száradt az anyag, addig egy-egy mintát érkeztem kivarrni. Később férjhez mentem, de folytattam a kézimunkázást. A lányom alig múlt tíz éves, amikor tanítani kezdtem, hímeztem neki is, az ismerősöknek, rokonoknak is. Eladásra nem is gondolhattam, mert nincs eléggé megfizetve, de mindig szívesen ajándékoztam kézimunkát. Amikor a fiam katona volt, elhozta magával a felettesét, aki, miután meglátta a hímzéseket, kért egyet ajándékba. Mondtam neki, hogy szívesen készítek neki is, de segítségre van szükségem: engedje el a fiamat egy hétre, s míg ő ellátja az állatokat, én varrok. Így kapott a fiam két hét szabadságot.

A hímezgető háziasszonyok nem tanfolyamon szerzik tudásukat. Egymástól tanulnak, cserélgetik folyóirataikat, saját összeállítású mintáikat, s nem is csak a falun belül. Magdi néni gyakori vendég Nagy­dob­ronyban is, Nyomó Mária és a Pinte család portáján.

A Pintéékhez belépő vendég első gondja az, hogyan kerülje el, hogy rálépjen a szivárványmintás házi szövésű futószőnyegre, majd azon töri a fejét, hogy hová nézzen. Szinte nincs olyan helye a lakásnak, amit ne díszítene valamilyen kézimunka. A téli időszak a legtermékenyebb ebből a szempontból. A délelőtt a házimunkáké, délután aztán előkerülnek a félbehagyott kalotás terítők, hímzett párnák, keresztszemes képek. Az időtől és a hangulattól függ, hogy mikor melyik kézimunkát veszik elő, mondja Diana, a legidősebb lány. Előfordul, hogy mindennap mást csinálnak. Vászonra nincs gondjuk, megszövik a konyhában felállított szövőszéken, s a minták kirajzolásáért sem mennek a szomszédba. Egy üveglap, egy éjjeli lámpa, s máris megjelenik a minta a napszöveten.

– Nagyon fontos a pontosság, a figyelem, a türelem – mondja Erika, a család legfiatalabb tagja –, de a legfontosabb az, hogy az ember szeresse a kézimunkát.

Tévénézés, beszélgetés köz­ben gyorsan halad a munka, a lányok képesek hajnalban felkelni vagy éjszakázni egy-egy szép mintáért, tudjuk meg Magdolnától, az anyukától. Ez már szinte szenvedélybetegség náluk.

– Valamikor jobban megnyugtat a varrás, mint a Di­medrol – mosolyog Nyomó Mária.

A kézimunkák szerelmesei nem tudják elképzelni a lakást kézzel készített díszítők nélkül, bár mint mondják, a környezetükben ezt egyre kevésbé tudják értékelni. A gyárilag készített, könnyen tisztítható, olcsó lakásdíszek jóval kelendőbbek, ezért főleg csak maguknak szereznek örömet a szebbnél szebb mintákkal.

– jázmin –