Amiről órákig lehetne beszélni

Szabadidőm ha volna...

Vári Fábián László költő, folklórkutató számára nem csak az írás nyújt menedéket. Tizenöt éves kora óta gyűjtögeti a régi korok pénzérméit. Az első darabot édesapjával, alapásás közben találta, s akkor döbbent rá, hogy az érmék az adott korszak érdekes és fontos információit hordozzák. Azóta II. Ferenc császár 1800-ból származó 3 krajcárosának nyolc-kilencszáz társa van.

– Mivel jár egy ilyen gyűjtemény fenntartása, gyarapítása?

– Mindenekelőtt a szakterületet kell megjelölni, azt, hogy milyen országok és korok érméit kívánja gyarapítani a gyűjtő, hisz válogatás nélkül mindent megszerezni egyszerűen lehetetlen, ilyen kollekció a világon nincs. Az esetek többségében azonban igen nehéz lemondani arról az anyagról, amely ebbe a választásba nem fér bele, viszont ha rászánja magát a gyűjtő, szinte magától jön létre egy cserealap, amely a tevékenység további folytatásához nélkülözhetetlen. A rendszerezést is ajánlatos minél előbb elvégezni, mégpedig oly módon, hogy az egyes uralkodók pénzrendszere szemléletes legyen. E rendszerben a hiányzó darabok helye jelezve van – innen látható, mi az, amit a továbbiakban keresni kell. Az érmék tisztogatása, konzerválása szintén fontos tennivaló, s ezt követően éremalbumokba vagy gyűjtőlapokra kerülhetnek. A gyűjtemény további gazdagítása cserék által vagy pedig éremboltokban való vásárlással képzelhető el. Az én szakterületem eléggé széles: Magyarország, ezen belül a Ferenc József-kor és a két háború közötti időszak, a XX. századi, de 1945 előtti Lengyelország, Németország, Csehszlovákia, valamint a cári Oroszország és a Szovjetunió érméit gyűjtögetem több-kevesebb sikerrel.

– A felsorolt korszakok közül melyek a kedvencei?

–Kimondottan érdekes és számomra igen vonzó a II. Rákóczi Ferenc-érem története. Jókai Mór is leírja, hogy amikor kiürült a kincstár, elfogyott a nemesfém, „háborús pénzt”, rézpolturások millióit verték, hogy a szabadságküzdelmeit vívó nemzet gazdasága működőképes maradjon. Az öt-, tíz- és húszpolturások egyik oldalát a Madonna és a fejedelmi címer, a másikat pedig a „Pro Patria et Libertate!” felirat és az évszám jelölte. Ezek között gyakran találunk C.M. és M.M. jelölésű darabokat, amelyek valószínűleg Munkácson (castrum Munkács, moneta Munkács) lettek verve. Értéktelenségük miatt egy-egy vásárra menvén tarisznyaszámra vitték magukkal az emberek Rákóczi libertásait, mert a szűken mért ezüsttallérok többnyire csak a fejedelmi udvar diplomatái számára készültek. De ezeken kívül kimondottan kedvelem a két világháború között fontos művészi igénnyel tervezett magyar és lengyel emlékpénzeket.

– Gyűjteményének mely darabjaira a legbüszkébb?

– A nagyobb darab szép ezüstök látványosak ugyan, de a sokszor jelentéktelennek látszó rézfillérek sokkal értékesebbek. Ez attól függ, hogy az érem milyen példányszámban, milyen verdében, milyen gazdasági körülmények között készült. Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1892-ben pénzreform volt, ugyanis ekkor tértek át a forint-rendszerről a koronára. Egyértelmű, hogy az első év vereteinek egy része az alacsony példányszám miatt kiemelt értéket képvisel. Nekem volt ilyen egykoronásom, de egyik cserepartnerem még a kezdetek kezdetén elvitte tőlem. Ezért fontos, hogy a gyűjtő ismerje a szakirodalmat, a különböző katalógusokat, mert a cserepartnerek nem mindig tisztességesek. Így aztán a már említett Rákóczi-érmék mellett szeretném kiemelni a magyar feliratos Kossuth-krajcárokat, a kétpengős sorozat 1935-ben vert jubileumi változatait Pázmány Péter, II. Rákóczi Ferenc és Liszt Ferenc alakjával. De szintén kedves darabom a Ferenc József és Erzsébet házasságkötése alkalmából 1854 áprilisában kiadott ezüst egyforintos, valamint II. Miklós cár koronázási egyrubelese 1896-ból.

Végezetül megjegyezném, hogy igen szépek, ízlésesek, de kimondottan csak a tehetős gyűjtők számára készülnek az ukrán emlékérmék.

ntk