Gáz és járható út – a kettő együtt nem megy?

Áldás helyett bosszúság

A járhatatlan, sáros-kátyús utak versenyében – ha lenne ilyen – minden bizonnyal dobogós helyezést érne el a Hollóssy Simon nevét viselő utca Técsőn. Az anno macskakővel borított utcácskát három éve érte el a városi gázvezeték, melynek építése során nemcsak megbontották, de fel is számolták az eredeti útburkolatot.

– Az utcánkat azóta egész évben sártenger borítja, a kátyúk mélysége helyenként eléri a fél métert, ami szinte lehetetlenné teszi a gépkocsiforgalmat – panaszolja Bornemisza Gábor helyi lakos. – Gyalogszerrel sem egyszerű a közlekedés, főleg az idősebbek számára, babakocsival pedig egyszerűen lehetetlen. Sötétedés után már nem is igen merészkedünk az utcára, csak ha nagyon rávisz a kényszer.

A járókelőktől azt is megtudom, hogy az esőzések alkalmával a nagyobb autók okozta hullámverés már-már elöntéssel fenyegeti az alacsonyan fekvő házakat, így az érintettek helyenként szabályos barikádot emelnek udvaruk elé. A fedetlen csatornanyílásokat egy-egy karóval, bottal igyekeznek láthatóvá tenni az itt lakók, de nincs hét, hogy valaki pórul ne járjon, és ne kelljen autót kivontatni valamelyik víztől rejtett gödörből. A Hollóssy utca lakói egyébként ma sem értik, esetükben miért volt feltétlenül szükség az évtizedes útburkolat eltávolítására, hiszen a szomszédos utcákban már a külső, földfelszín feletti vezetési módot alkalmazták a kivitelezők.

A helyzet persze sokunknak ismerős, igazságtalan lenne a jelenséget técsői sajátosságként elkönyvelni. Nagy valószínűséggel nincs olyan kárpátaljai város, ahol ne találnánk példákat arra, miként vált a korszerűsítés áldása sokak számára kellemetlen bosszúsággá. Más kérdés, hogy ez valószínűleg senkit sem vigasztal.

– farkas –