2002. május 10.

Ismerni és szeretni az igazságot

Az apostolok Jézus által Istenről szerzett tudása a feltámadás után keresi és a pünkösdi Lélek tüzében forrja ki nagy szintézisét. Minden szintézis, rejtve bár, de hordozza a tézis és az antitézis nyomait, ezt próbáljuk meg most Jézusra alkalmazni.

Az Atyától küldve Jézus minden szava, cselekedete a nagy tézist hordozta: a szeretet örök. Milyen különös, hogy a jézusi működés mekkora tömegeket vonzott nyilvános működése kezdetén, s hogy később mennyire leszűkül Jézus lehetséges mozgástere, s nagycsütörtök éjszakájára még apostolai is elfutnak mellőle. Tézise elsőre vonzalmat ébreszt mindenkiben, majd mikor kiderül, hogy a „szeretet örök” tételből mi minden következik: hogy az embereknek meg kellene változtatni életüket, hogy minden földi biztonságérzet fölé kellene helyezni az Atya iránti bizalmat, hogy a bűnt alázattal be kellene ismerni, majd elhagyni, s eközben mindenkinek meg kellene bocsátani – a jézusi tétel iránti érzésvilág mintha pólusátrendeződésen menne keresztül, s a vonzalom taszító erővé változna. Jézus viszont mintha belátná, hogy a jó lényege itt a földön nem abban áll, hogy látványosan diadalmaskodjon a rossz fölött, hanem hogy bármilyen körülmények között is maradjon ereje pusztán létezni. Lemondva a szó és a cselekedet tanúskodó, de félremagyarázható erejéről, talán ezért is akart a kenyér színében köztünk maradni. Döbbenetes, hogy mikor tézise anyagi vetületét, az értünk megtört kenyeret barátainak adja, felüti fejét a Júdás képében megbúvó antitézis (tagadás), majd teljes ideológiai és fizikai harci eszközeivel megfeszíti a szeretet tézisét. Ezzel a tettével azonban nem megszünteti, hanem (Hegellel szólva) megszüntetve megőrzi azt, egy magasabb valóság születését, a feltámadást (vagyis a szintézist) előkészítve. A feltámadás után Jézus új valósága magán hordja a tézis és az antitézis nyomait (béke-köszöntés, ill. keze-oldala sebei), hogy a magasabb szintű valóságot ismerjék meg tanítványai. Pünkösdkor pedig megkapják a Lélek erejét, hogy azt ne csak ismerjék, hanem szeressék is, vagyis életüket tudják áldozni a nagy szintézisért: minden igazi szeretet halálos jellegű, de minden halálos jellegű szeretet egyben új élet jellegű is. Pünkösd megélése lehetőség számunkra is, hogy ezt az igazságot megismerjük és megszeressük.

Mékli Attila, csapi plébános