„Soha nem lehet elfelejteni a gyerek vádoló-kérlelő könnyes tekintetét...”

Akiket elszakítottak családjuktól

A fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó megyei szolgálat az elmúlt évben több mint hatvan esetben indított szülői jogfosztást kérvényező peres eljárást. A súlyos családi problémák idáig vezető okairól és a következményekről Okszana Lesko szolgálatvezetővel beszélgettünk.

– A jogfosztást legtöbb esetben a kedvezőtlen családi körülmények miatt kénytelen kimondani a bíróság. Valójában mit takar ez a kifejezés?

– Lényegében nagyon sok mindent. Ez lehet a szülői gondozás (étkeztetés, ruháztatás, gyógyíttatás, taníttatás) hiánya, a családi nevelés nélkülözése, de ide sorolható a törvénysértésre való felbujtás, esetleg bűncselekményre való kényszerítés is. A közvélemény úgy tartja, a kedvezőtlen családi körülmények elsősorban a nehéz anyagi és szociális helyzettel hozhatók összefüggésbe, pedig egy látszólag stabil és jól szituált családban is lehet veszélyeztetett fiatalkorú. Az okok között szerepel az alkoholizmus, a szülők túlzott elfoglaltsága, a felügyelet nélkül hagyott fiatalok önpusztító „szórakozása”.

– Az elmúlt években nőtt a hasonló problémákkal küzdő családok száma?

– Jelenleg mintegy másfél ezer kedvezőtlen körülmények között élő családot tartunk nyilván, tehát számuk tíz év alatt alig nőtt. Ez azonban nem változtat a probléma súlyosságán, mert mindegyik nem megfelelően nevelt gyermekért felelősek vagyunk. Az elmúlt év összesített adatait tekintve elmondható, hogy a súlyos családi problémák csupán az esetek egyharmadában vezethetők vissza a szülő(k) alkoholizálására, viszont egyre gyakrabban jelent veszélyhelyzetet a gyerek számára a szülői feladatok elhanyagolása.

– Hogyan éli meg egy óvodás, iskolás korú gyermek, amikor egyik napról a másikra intézetbe kerül?

– Nagyon nehezen. Bármennyire is rossz számára, hogy éhezik, fázik, vagy állandó félelemben él az ütlegelések miatt, a családból való „kiemelés” mindig mély lelki traumát jelent. Számtalanszor voltam már tanúja, amint a gyermekek visítva kapaszkodtak édesanyjukba, hogy ne vegyük, ne szakítsuk el őket tőle. Ezt az érzést sem megszokni, sem szavakba önteni nem lehet. Ahogy feledni is lehetetlen a három, hat vagy éppen tizenkét éves gyermekek vádoló-kérlelő könnyes tekintetét...

– Hová kerülnek ezek a gyermekek?

– Valamely, a korosztályuknak megfelelő bentlakásos iskolába vagy állami internátusba. A gyermekek védelméről szóló törvénytervezet kimondja, hogy egy-egy ilyen intézetnek nem lehet hetvennél több neveltje. Ezzel szemben a megye néhány ilyen intézményében jelenleg egyszerre két-háromszáz gyermek is nevelkedik (a perecsenyi otthonban például 310). Éppen ezért örvendetes az állam által támogatott családi típusú gyermekotthonok megszaporodása. Ezen kisebb intézmények működtetése egyrészt kevesebb költséggel is jár, másrészt a családias légkörnek köszönhetően a gyerekek itt könnyebben adaptálódnak. Megyénkben jelenleg hat ilyen otthon működik, de meglátásom szerint ennek a többszörösére lenne szükség.

Popovics Zsuzsanna