2002. június 7.

„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” Mt 9, 9-13

Most pénteken ünnepelte az egyház Jézus Szíve ünnepét. Jézus nem bírja visszatartani irántunk érzett szeretetét. Keresztet vállaló szenvedése nem választja el tőlünk Krisztust. Nem neheztel, nem fordul el, ezentúl sem gondoskodik másként rólunk, hanem értünk vállalta önként áldozatát.

Ez az áldozatkészség a „legváratlanabb” helyzetekben is jellemzi Jézust. Amikor ránéz a vámosra, tudja, hogy ez az ember nem boldog.

Lehet, hogy Lévi irigyelt ember azok szemében, akik a boldogságot a pénztől remélik. Van pénze, de nincsenek egyéni értékei. A pénz se nem jó, se nem rossz. Érték nélküli. Az ember, ha se nem jó, se nem rossz, nemcsak érték nélküli, hanem értéktelen. A pénzzel megszerzett akármi is érték nélküli. Van, sok van belőle, de minek. Se adni, se elfogadni nem tud örömmel. Másrészről azt gondolnánk, hogy Lévinek mindent szabad. Azt csinálhat, amit akar, nem kell jó vagy rossz dolgában döntenie. De így az erkölcsi döntést hozó egyéniség vész el. Láncszeme lesz valaminek, amiről nem tudja, mi az (vagy kiszolgálja „szabadon”, másként nem tud megélni).

Jézus a hívással: „kövess engem” – értéket ad neki. Élete az értéket választó egyéniség boldog tudatosulása: szeret engem Jézus, önmagát adja. Elfogad engem. Ki vagyok? Hívás mutatja meg: ember vagyok. Pénz helyett az élet birtokosa. Gyűjtés helyett az adás lehetőségeit hordozom, ráfizetéseim – meghalásaim Őt adják. Ez az ember írta meg az azóta ismert Máté evangéliumot, benne a nyolc boldogságot…

Az Orvos meggyógyította – és Ő hagyta magát meggyógyítani.

Mészáros Domonkos OP róm. kat. plébános, Ungvár