Ahol nincs befektetés, ott turista sincs

Turizmus Kárpátalján

A munkácsi Tisza turisztikai iroda több mint tíz éve foglalkozik belföldi turizmussal. A helyi üdültetés jelenlegi lehetőségeiről Ka­szinec Ottokár igazgatóval beszélgettünk.

– Az utóbbi időben számos fórum foglalkozott a kárpátaljai turizmus fellendítésének kérdésével, egyre többen mondanak véleményt arról, mit hogyan kellene másként csinálni. Ön hogy látja a problémát?

– Gyakorlati szemmel nézve nem látok érdemi előrelépést: az utak továbbra is járhatatlanok, de említhetném az elérhető szálláshelyek hiányát, vagy a meglévő szállodák borsos árait is. A belföldi turizmus lehetőségei sajnos egyre szűkülnek, nincs fejlesztés, hiányzik az állami beruházás. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a nemrég Kijevben rendezett Nemzetközi Idegenforgalmi Vásáron is kizárólag a külföldre irányuló turizmusról volt szó, noha az inkább viszi, mintsem hozza a pénzt.

– Igaz, hogy egyre kevesebb külföldi, ezen belül magyarországi turista látogat Kárpátaljára?

– A kilencvenes évek mutatóihoz képest egyértelműen igaz. Akkoriban sikk volt hozzánk utazni, a körülmények romlásával azonban mára visszaesett az érdeklődés. Korábban szép számmal jöttek turistacsoportok Cseh­országból, Szlovákiából, a volt Jugoszláviából is, a vízumkényszer bevezetésével azonban ezek a piacok szinte teljesen megszűntek. Magyarországról a 90-es évek elején érkeztek tömegesen a turisták, zömében nyugdíjasok, amikor az itt-tartózkodás nem haladta meg a napi 2-3 dollárt. Az árak emelkedésével aztán a vendégek is elmaradtak: míg korábban hetente 5-6 csoportot fogadtunk, most kb. fél évre jut ennyi. A drágulás ugyanis nem vonta maga után a körülmények javulását, és ma már senki sem akar drága pénzen zsákbamacskát venni, inkább nyugatra utazik, ahol járhatóak az utak, van közbiztonság, vagy akár hideg-meleg víz...

– Mi a helyzet a belföldről érkező turistákkal?

– Esetükben nem annyira az utaztatás, mint az elérhető szálláshelyek hiánya okoz gondot. Munkácsnál maradva, a legolcsóbb szálláshely egy éjszakára 65-70 hriv­nyába kerül, míg egy kétágyas szállodai szoba + reggeli 298 hrivnya, ami gyakorlatilag megfelel a budapesti árszintnek. A városnak egyszerűen nincs olcsó szállodája, kulturális turizmust viszont e nélkül nem lehet csinálni. Áthidaló megoldásként a szanatóriumokat kerestük meg, hogy vállalják az éppen üres szálláshelyeik ilyenfajta hasznosítását. Ennek köszönhetően jelenleg napi háromszori étkezéssel 50-60 hrivnyás áron tudjuk elszállásolni a vendégeinket. A probléma persze fordítva is fennáll, hisz a fővárosban sem könnyű megfelelő turistaszállást találni. Elsősorban azért, mert még mindig érvényben van az a törvény, mely szerint egy ukrán állampolgár ugyanazért a szállásért-szolgáltatásért szimpla, egy FÁK-országbeli turista dupla, míg egy kül­földi vendég tripla árat fizet. Így a külföldi vendégek esetében a kijevi szállodák árai vetekednek az európai országok árszínvonalával.

– Mi az, ami mégis „pénzt hoz a házhoz”?

– Jelenleg csak a gyerekek nyári üdültetése jelent viszonylag elfogadható jövedelmezőséget. Esetünkben legalábbis ez vált be. Szuszkován néhány éve működtetünk egy tábort, ahol nyaranta négy-öt turnusban fogadjuk a zömében kijevi gyerekeket, akik két hetet töltenek Kárpátalján, mialatt számos kiránduláson, hegyi túrán, városnézésen vesznek részt. Ez a program bevált, nagy az érdeklődés, ezért is igyekszünk minden téren megfelelni az elvárásoknak.

-farkas-