Ötven év hűségben

Aranylakodalom Aknaszlatinán

Ruszák Pál egykori futballista és Sóbányi Katalin, az aknaszlatinai római katolikus gyü­le­kezet kántora július 6-án ünnepli házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. A szla­tinai házaspár közös élete nem mindennapi módon kezdődött: Katalinnak három udvarlója volt, hogy aztán egy negyedikhez menjen férjhez.

– Az első udvarlóm magyarországi volt – meséli Katalin –, Laczy Józsefnek hívták. Nálunk lakott egy őrmester, annak az ismerőse volt. Ha csomagja jött az őrmesterékhez, nem vitte el, hanem itt fogyasztotta el, így aztán szoros barátság szövődött köztünk. Az édesanyjával is igen jóban voltam, gyakran küldtem neki cukrot, mert nálunk a románok eladták a cukorjegyeiket, ő pedig zsírt küldött vissza. Józsi diákként dolgozott itt, építészmérnöknek tanult. Én is szerettem volna továbbtanulni, de közbejött a háború. Valamilyen bakit követett el, haza kellett mennie, s ezután csak levélben érintkeztünk. Amikor úgy volt, hogy lezárják a határt, elküldte a barátait, hogy vigyenek el hozzá. Az édesanyja egy szép levelet is írt, hogy ő fog rám vigyázni, csak menjek, de nem akartam öreg szüleimet magukra hagy­ni. 1951-ig leveleztünk, akkor aztán megírtam neki, hogy nősüljön meg, én is férjhez megyek, mert nem lehetett arra számítani, hogy nyitva lesznek a határok. Ő még abban az évben megnősült, én egy évre rá. Három évvel később kaptam egy nagyon szép levelet a feleségétől, Ilitől, miszerint a férjének írt leveleimből ismert meg engem, és ismeretlenül is nagyon megszeretett. Arra kért, hogy ha Magyarországon járunk egyszer, menjek el hozzájuk, hogy személyesen is találkozzon velem. Később elvált a volt vőlegényemtől, de mi egészen a haláláig tartottuk a kapcsolatot, gyakran töltöttük náluk a nyarat, a Balatonra is elmentünk együtt.

– Hol ismerkedett meg a férjével?

– Akkoriban három udvarlóm is volt. Az egyikük, egy Sima nevű szlatinai fiatalember, nagyon szeretett, komoly hívő volt. Nagyon szép ember volt, a családja is befogadott, de elment Ungvárra dolgozni, én pedig nem mehettem vele. A másik hódolóm ugyan nem volt kommunista, de vezető pozíciót töltött be. Azt mondta, elvesz engem, de hagyjam ott a templomot, így aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett. A férjemre nem is gondoltam akkoriban, a húgával voltunk nagy barátságban. Emlékszem, egy karácsonykor meghívtak magukhoz, Pali a menyasszonyával volt, és mivel ottmaradtunk éjszakára, egy ágyban aludtam a jelöltjével. Pali végül otthagyta őt, és elkezdett hozzánk járni. Ismertük egymást, azelőtt tejért jártunk hozzájuk, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az ő felesége leszek. Mind gyakrabban és gyakrabban jött, az akkori udvarlómnak, Popovics Jancsinak nem is nagyon tetszett a dolog. Akkor elmondtam neki, hogy én egyikükre se számítok, amit a jó Isten ad, az lesz. Jancsi akkoriban még nősülni se akart, szeretett volna tovább tanulni. Tempfli István tiszteletes viszont egyre biztatott, hogy engedjem Palit udvarolni, ne kosarazzam ki. Én ugyan még nem készültem férjhez menni, de édesapám idős volt már, és biztonságban akart tudni. Mikor aztán Lánszki István tiszteletes ide került, azt mondta, ne válogassak, hanem menjek hozzá Palihoz, ő már úgyis kibitangolta magát, komoly férj lesz belőle.

Az elmúlt ötven év megmutatta, milyen igaza volt a papoknak. A házaspár életútja nem volt mindig felhőtlen, de mint mondják, Isten szeme végig rajtuk volt, és együtt könnyebben állták ki az élet viharait. Utódaik jelenleg Németországban élnek, így nem lehetnek mindig velük, de minden évben együtt nyaralnak a Bükkben, s a telefon is megcsörren minden vasárnap.

Ezúton is szeretnénk további számos boldog évet kívánni az aranylakodalmát ünneplő házaspárnak.

Olasz Tímea