Teli pocakkal édes a csomagbontás

Kettős meglepetés Császlócon

2002. szeptember 27., 02:00 , 89. szám
Az otthon lakói kicsomagolják az ajándékokat

A császlóci árvaház lakói időről időre megbizonyosodhatnak arról, hogy a Dorcas Alapítvány minden lehetséges eszközt megragad, hogy emberségesebb körülményeket teremtsen számukra. Néhány hét múlva befejeződnek a vízvezetékrendszer felújításának munkálatai, ugyanakkor a testi-lelki táplálékról sem feledkeznek meg az alapítvány munkatársai. Havonta egyszer az ügyes asszonykezek meleg, többfogásos ebé­det főznek, amely királyi lakomának s egyben kalóriabombának számít az otthon sokat tapasztalt lakóinak. Legutóbb azonban nemcsak a pocakjukat tömhették meg a gyerekek – ame­rikai kortársaik egy-egy cipősdoboznyi ajándékkal kedveskedtek nekik.

– Nagyon büszke vagyok erre a programra, mivel helyi önkéntesek segítségével valósítjuk meg – mondja Fodor Gusztáv református lelkipásztor, a Dorcas kárpátaljai koordinátora. – Az ebédeket a szürtei önkéntesek egy csoportja főzi meg, és ez nemcsak a gyermekek számára szerez örömet, hanem az önkénteseknek is. Egyik nem titkolt célunk, hogy elterjesszük Kárpátalján az önkéntes szeretetmunkát. Nem vagyunk olyan szegények, hogy ne tudjunk segíteni a nálunk is szegényebbeken. Ha pénzzel nem is, de munkával, tehetséggel, idővel nagy szolgálatot tehet egyik ember a másiknak.

Az önkéntes szakácsnők ezúttal hat órán keresztül dolgoztak azon, hogy 3200 darab húsos de­re­lyét tegyenek a gye­re­kek elé az asztalra. A fölséges lakomát egyéb­ként bab­gu­lyás nyitotta, majd sokféle gyümölcs és sütemény zárta. A meglepetéscsomagok a magyarországi Hajnalcsillag Alapítvány jóvoltából jutottak el az árvákhoz. A cipős­do­bozokban kisebb já­­tékok, írószerek, ruhafélék fogadták a kíváncsi tekinteteket, a csomagokat korra és nemre való tekintettel állították össze az ajándékozók. A gyermekek szemmel látható boldogsággal bontogatták az ajándékaikat, a munkatársak azonban már a jövőjükön gondolkoznak.

– Ezentúl még több figyelmet szeretnénk fordítani a császlóci otthonra, amelyet inkább árvaháznak neveznék, mert ahol otthon van, ott melegség, törődés és szeretet is van. A közeljövőben igyekszünk külföldi szponzorokat találni az árváknak, akik majd kéthavonta élelmiszercsomagot küldenek nekik, melyet vagy személyesen, vagy a közös konyhán keresztül kapnak meg. Eddigi programjaink azonban csak a felszíni sebeket gyógyítják. A fő probléma az, hogy jelen helyzetben az árvaházak gyakorlatilag az ungvári börtön számára termelnek lakókat. Egy otthon létesítésén gondolkodunk, amelyhez mi vásárolnánk épületet, az egyik – valószínűleg az ungvári – gyülekezet pedig munkásokat biztosítana hozzá, s ebben az ideiglenes otthonban készítenénk fel a gyerekeket két év alatt az életre. Először tíz árvával kezdenénk, akik megtanulnák a sütés, a főzés, a kert- és állatgondozás praktikáit, majd kötelesek lennének maguknak munkát találni, így két év múlva zö­kke­nőmen­te­seb­ben integrálódnának a társadalomba. Jövőre megkezdjük a program alapjainak lerakását, s bízom benne, hogy minél több fiatalt sikerül megmenteni az utcától, a prostitúciótól, a bűnözéstől, megadva számukra egy tisztességes, emberhez méltó élet alapját és lehetőségét.

O.T.