Balogh Alice: „A közösség éltet”

Isten éltesse!

2002. november 29., 03:05 , 98. szám

Balogh Alice, a KMKSZ Csapi Alapszervezete Nyugdíjasklubjának elnöke a napokban ünnepelte születésnapját. A mindig energikus és életvidám Alice nénivel ennek kapcsán beszélgettünk családjáról, az idén jubiláló nyugdíjasklub mindennapjairól és a közösségi frontember szerepének örömeiről, nehézségeiről.

– A november nagyon kiadós a családi születésnapok terén: unokám, vőm és jómagam is ebben a hónapban születtünk. Ha emlékezetes ajándékról esik szó, mindig az ötvenedik születésnapom jut eszembe, amikor a családom a „Hazám, hazám” című Bánk bán-áriával köszöntött az ungvári televízió adásán keresztül.

– Az idei év egy fontos jubileumot is hozott az Ön számára...

– Igen, idén tíz éve él és működik városunkban az a nyugdíjasklub, amelynek kis közössége mára a második családommá vált. A sors úgy hozta, hogy mindig is szerettem az emberekkel dolgozni, mindig szerveztem, csináltam valamit. Az évek során számos tapasztalatot gyűjtöttem, megtanultam mindenkiben meglátni a jót és tudni lenyelni a sértéseket, felülkerekedni a kellemetlenségeken. Amikor egybegyűjtöttem a csapi nyugdíjasokat, magam még nem is voltam nyugállományban, de láttam, hogy nagy szükség van egy ilyen közösségre. Ma közel negyven tagunk van, akikkel havi rendszerességgel összejárunk, megünnepeljük az éppen esedékes jeles dátumokat, jókat beszélgetünk, nótázunk.

– Számon tartja még, hány anyaországi nyugdíjasklubbal van kapcsolatuk?

– Eger, Győr, Sopron, Budapest, Kisvárda, Mándok, Tornyospálca, Vásárosnamény, Nyíregyháza, Záhony – ennyi jut hirtelenjében eszembe, de még folytathatnám a felsorolást. Magyarországon nagy múltra tekint vissza az Életet az éveknek nevet viselő nyug­díjasmozgalom, és a kisebb-nagyobb településeken tevékenykedő klubok működését a helyi költségvetés is támogatja. Mi még meglehetősen messze állunk ettől, de nagy vágyam, hogy Kárpátalján is közös szervezetbe tömörüljenek a már működő vagy alakulásra váró nyugdíjas közösségek, és mint jogilag bejegyzett szövetség, állami támogatásban is részesüljenek.

– Néha azonban búcsúzni kell...

– Az élettel együtt jár az elmúlás, mégis fájdalmas elveszíteni azokat, akiket szeretünk. Kilenc éve hunyt el a férjem, azóta ez a kis közösség éltet, és az a tudat, hogy tagjai számítanak rám. Időközben a klubtagok közül is távozott néhány kedves barát, akiknek emlékére november tájékán mindig gyertyát gyújtunk és közösen imádkozunk.

P. Zs.