Verheugen
Günter Verheugen levelet írt Budapestre a státustörvény ügyében. Megírta kifogásait és a magyar kormány hozzá is látott a törvény átalakításához, hogy az ne sértse a szomszédok érzékenységét. Szerintem ez így rendben is van, első a békesség és a jószomszédi viszony. Ezért aggasztó, hogy ellenzéki politikusok és nemzetközi jogászok megkérdőjelezik a levél jogosságát. Pedig nincs igazuk, mikor azt kérdezik, ki ez a Verheugen?! Günter Verheugen az EU bővítési biztosa, aki azt a feladatot kapta gazdáitól, hogy adja el a belépőknek az EU-t mint nagy lehetőséget. Õ aztán ügyes tárgyalási taktikával, kihasználva a belépni szándékozók nyomorúságát, eladóból vevővé lépett elő, és szovjet szállodaportás módjára sorban álló, szipogó senkikké degradálta az elmúlt ötven évben a főnökkel szembeni vasfegyelemhez szokott kelet-európaiakat, ügyesen elfeledtetve a világgal, hogy az EU bővítése elsősorban az EU érdeke.
Persze nemcsak ügyes tárgyalóként fontos ember Verheugen. Szerintem nemsokára a világ meghatározó egyénisége lesz, épp a Budapestre írt levélnek köszönhetően. Mert ez a levél egy nagy kísérlet része, ami sikerült. Úgyhogy indulhat a következő levél Észak-Koreába, ahol a figyelmeztetésre rögtön le fogják állítani az atomkísérleteket. Aztán levél megy Izraelbe, s meggyőződésem, hogy azonnal megindul a megszállt Palesztin területek kiürítése, és csak hab lesz a közel-keleti béketortán, hogy a palesztinok beszüntetik az öngyilkos merényleteket, ha Günter Verheugen felhívja figyelmüket arra, hogy cselekedeteik ütköznek a genfi konvenció szellemével. Természetesen ma az iraki elnöknek küldendő levél a legsürgősebb, melyben fel kell hívni a figyelmét arra a tényre, hogy az ipari objektumok átvizsgálása nem elég. Nyílt titok, hogy a tel-avivi titkosszolgálat már átadta azokat az anyagokat a CIA-nak, melyek szerint a Szaja Ibrahim tevetulajdonos és fuvarozó kecskeóljának hídlása alatt bizonyos csövek vannak elrejtve, amelyek kellő médiaturbózás után felhasználhatók ballisztikus vegyi és biológiai tömegpszichózist okozó fegyverként az Egyesült Államok lakossága ellen. Ha aztán a Verheugen-levél hatására a kecskeól-veszély elmúlik, az anyahajók mehetnek haza, a tengerészgyalogosok kivehetik évi rendes szabadságukat.
A feleségem szerint viszont ez az én egész világbéke-elvem egy marhaság. Günter Verheugen nem is olyan gógyis csávó, mint amilyennek tartom, inkább egy hólyag, én pedig jobban tenném, ha hülyéskedés helyett ellapátolnám a tetőről lecsúszott havat. Lehet, hogy neki van igaza, mint általában, de akkor nem értem, mit tüsténkedik a magyar kormány, miért feni a kést, miért akarja kiherélni a státustörvényt? Mérget veszek rá, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti.
Tithli
