2003. április 11.

Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna: Áldott, aki az Úr nevében jön” Márk 11,9

Krisztus urunk bevonul Jeruzsálembe, és sokan ujjongva üdvözlik, pálmaágakat lengetnek, ruhájukat terítik lába elé. Sokan vannak, de még sincs ott mindenki. Ez a bevonulás már előre jelzi, hogy – a Mennyei Atya akarata szerint – milyen feladatot kell teljesítenie Jézusnak; szenvedést és borzalmas kereszthalált kell elviselnie a mi bűneinkért, de utána következik a dicsőséges feltámadás.

Jézus Krisztus szelíden, igazi hatalmának demonstrálása nélkül vonul be a városba, akit az üdvözlő tömeg mellett, sürgés-forgás közepette nagy közömbösség fogad a város lakói részéről. Sokszor az életben forgó zajos események miatt mi is közömbösek vagyunk Isten üzenete és szeretete iránt, de ezért mi vagyunk a felelősek. A megváltó Isten mindig szelíden, tapintatosan és nem durván akar bevonulni az életünkbe, hogy beteljesítse rajtunk a megváltás gyümölcseit; üdvösséget, a saját szeretetét ajándékozza nekünk, hogy békességben, harmóniában és szeretetben tudjunk élni Õvele és embertársainkkal. A történelem folyamán sokan voltak, akik életüket szentelték az Úrnak, sokan meg kétesen, nagyfokú közömbösséget tanúsítva viszonyultak Krisztushoz. Sokan voltak akkor, sokan vannak most is, akik őszintén követik Jézust. Azonban ez nevetségesen kevés – abban az időben Jeruzsálem lakosságához, most pedig a világ lakosságához mérten – ahhoz képest, amennyiünknek követni kellene Jézust.

Néhányan az apostolok vezetésével a már feltámadt Krisztus szeretetéből, a Szentlélek által erőt tudnak meríteni, hogy tanúságot tegyenek Isten nagyfokú szeretetéről az ember iránt. Ez számunkra példa, de egyúttal feladat is kell, hogy legyen, mert a környezetünkben mi is felelősek vagyunk embertársaink üdvösségéért. A mi feladatunk, hogy életünk példájával törjük meg az emberi közömbösséget Isten szeretete iránt. Ezért vállalnunk kell az Isten követésével járó nehézségeket, mert így hatékonyabb lesz a tanúságtételünk, és mi is közelebb kerülünk Krisztushoz. Isten óvjon és adjon nekünk erőt, hogy soha se legyünk közömbösek Krisztus Urunk megváltásának műve iránt.

Jézus azonban az egész népért áldozta életét, nem csak egyesekért. Mindenki számára megszerezte az üdvösséget. Elkészítette az utat a mennyei Jeruzsálembe. Annak a városnak a lakói kivétel nélkül dicsőíteni fogják az Istent.

Snep Román
rahói plébános