A hit és a kápolna bizonyult időtállóbbnak

Búcsúra készülnek Kőrösmezőn

Az egykori Máramaros megye festői szépségű nagyközsége, Kőrösmező központjában kicsiny római katolikus kápolna vonzza a vidékkel ismerkedő idegenek tekintetét. A szentély homlokzatán látható 1994-es felszentelési dátum azonban csalóka, az építmény története ugyanis ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.

A második világháború előtt két kápolnája volt a helyi római katolikus magyar közösségnek: a Nepomuki Szent János- és a Jézus Szíve-kápolna. Az első fából készült és a háború idején megsérült, csak a benne lévő Szent János-szobor maradt épen. A festett faszobrot a helyi magyarok bevitték templomukba, a tér pedig új jelleget kapott. Gipsz szarvasszobor került ide, a mellette magasodó lucfenyő évekig szolgált a község „újévi” fenyőfájául, alatta tartották a Télapó-ünnepséget.

Itt kapott helyet a Sztálin-, majd annak eltüntetése után a Lenin-szobor is. Mivel azonban a szobor is „halandó”, eltűnt a proletariátus vezérének emlékműve is, s egy reggel a kőrösmezői járókelők egy hatalmas fakeresztet találtak a helyén. A hatalom mindent elkövetett, hogy kiderítse, ki állíttatta, ám a nyomozás eredménytelen maradt. Megpróbálták eltüntetni, cigányokat fogadtak fel a munkára, de nem akadt ember, aki kezet emelt volna a keresztre.

A kilencvenes évek elején azután adományokból és a helyi hívek segítségével újjáépült a kápolna, s a megmentett Szent János-szobrot a templomból az immár kőből épült kápolnába vitték át. Az egykori Lenin- és Sztálin-szobor emlékét ma már csak két beton virágtartó őrzi, melyeket a kápolna két oldalán helyeztek el.

A Jézus Szíve-kápolna átvészelte a háborút, nem sérült meg, ám „rossz” helyen állt. A község egykori elöljárói élelmiszerboltot terveztek a helyére. A magyar lakosság tiltakozása ellenére a szentélyt lebontották. A benne lévő szobor akkor ugyancsak a templomban talált menedéket.

Újjáépülése óta a Nepomuki Szent János-kápolna búcsújáró hely, de szívesen imádkoznak itt az év bármelyik napján magyarok és nem magyarok egyaránt. Ez év virágvasárnapján is egymást váltották a Szent Jánoshoz imádkozók, a kápolna előtti zárt gyertyatartókba gyertya, a szobor előtti vázákba szentelt „cicaberke” került.

– Az itt élők nagyon tisztelik ezt a kápolnát, a magyarok is, az ukránok is becsben tartják – mondja Klempatyuk Margit, aki két éve gondozza a szentélyt. – Én még emlékszem a fával fedett régi kápolnára, gyermekkoromban erre a dombra jártunk szánkózni. Amióta ismét itt áll, nincs nap, hogy valaki ne imádkozna előtte, amiről a vasrácson át bedobott pénzérmék, vagy a leégett gyertyacsonkok tanúskodnak. Május 16-án, Nepomuki Szent János ünnepnapján hagyományosan szentmisét és búcsút tartunk itt.

P. Punykó Mária – Popovics Zsuzsanna