2003. július 18.

2003. július 18., 02:00 , 131. szám

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az úr az Isten, kövessétek őt ...” (I. Királyok 18,21)

Illés kora és a mi korunk közt hatalmas térbeli és időbeli távolság van. Ugyanakkor az emberi élet alapkérdései mit sem változtak. Az egyértelmű és példamutató emberi magatartás jelentősége felértékelődött, hiszen világunk egyre több információval áraszt el bennünket, és egyre természetesebb a hazugság magánéletben, képernyőn, közéletben és más fórumokon is. Hála Istennek, vannak azonban Kárpátalja fiai és lányai között szép számmal, akik nem akarnak kétfelé sántikálni, akik akarják ismerni és követni az igazságot. Akik tudják, hogy ez az igazság Jézus Krisztus.

A kétfelé sántikálás kísértése nagyon erős több irányból is:

– egyrészt az ún. „nyugati kultúra” pénzközpontú szemlélete húz sokakat Istentől távolabb;

– másrészt a szabadon, jó anyagi háttérrel tevékenykedő hamis próféták (=szekták) sokakat megtévesztenek tetszetős, ám téves tanításukkal;

– harmadrészt a történelmi egyházak vezetőinek élete, életmódja – és itt természetesen elsősorban magamra gondolok – sem mindig mérhető Illés próféta előremutató, hiteles életéhez.

A „Big brother”-es „nyugati kultúra” léleknyomorítása ellen nem sokat tehetünk. A szekták anyagi lehetőségeivel se igen tudjuk felvenni a versenyt. De hogy a kereszténységüket komolyan gondolók, az Egyházban felelős feladatot ellátók – és itt megint elsősorban magamra gondolok – mutassanak egyértelmű, következetes, kétfelé sántikálástól mentes életpéldát, ez lehetőségünk, sőt elsőrendű kötelességünk!!!

„Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te vagy az Isten.” (I. Királyok 18, 37)

Orosz István
atya, Beregdéda