Ne hagyjuk belerángatni magunkat a sárdobálásba!

Még tart a KMKSZ-ellenes sajtóhadjárat

A KMKSZ-ellenes sajtóhadjárat még tart. Újabb tanulsággal azonban már aligha szolgál.

A KMKSZ vezetése jó ideje érzékeli tagsága részéről azt az igényt, amely mostanra elvárássá vált, hogy nyújtsunk támpontokat, fogódzókat, ellenérveket azon propagandahullámmal szemben, amely az év eleje óta tart, és amelynek a Kárpáti Igaz Szóban (KISZ) megjelent anyagok csak a betetőzését képezik. Ezúttal tehát nem hagytuk szó nélkül a támadásokat, de ez korántsem jelenti azt, hogy átengednénk a magyarul beszélő szocdemeknek a kezdeményezést és az ő vádjaik cáfolgatásával foglalkoznánk. A KMKSZ-nek nincs oka magyarázkodásra, hanem fordítva: felhasználva a hatalom taktikai hibáját, amelyet az nyílt agresszió formájában elkövetett, be tudjuk mutatni az „ellen-KMKSZ” igazi lényegét és feladatát.

Már az születési rendellenesség – amely középtávon is életképtelenné teszi az ún. megreformált UMDSZ-t –, hogy az magyarnak és demokratikusnak próbálja kiadni magát, miközben nyilvánvalóan SZDPU(o)-szimpatizáns és a hatalom által felülről szervezett. A demokratikus magyar érdekvédelmi szervezet etalonja a KMKSZ. Ezt a szocdemek is elismerik épp azzal, hogy igyekeznek lekoppintani szervezeti felépítését. Tömeges tagságot és minden településre kiterjedő szervezeti hálózatot próbálnak felmutatni. Ezzel azonban csak még jobban kiemelik a különbséget, hiszen egyetlen KMKSZ alakuló vagy más egyéb gyűlést sem szerveztek soha az ukrán állam hivatalnokai (mellesleg szocdempárttagok).

A magyar vidéken két szervezett erő van: az államhatalom itt működő része és a KMKSZ. Az előbbi az államhatalmat éppen privatizáló klikk érdekében dolgozik, a magyar szervezet pedig a magyar érdekekért lép fel. A hatalom idáig a kampányok idejére mozgósította a magyar érdekek ellen az embereit, most egy magát magyarnak kiadó szervezetbe tereli be azokat, akik hivatali vagy üzleti alapon, esetleg testi-lelki problémáik miatt vannak kiszolgáltatva. Az egymást követő választások megmutatták, hogy ez jelentékeny tömeg, de nem nagyobb, mint a KMKSZ-tábor fele.

A hatalom ezúttal nem bocsátotta szélnek a parlamenti választásokkor csatasorba állított embereit, hanem megpróbálja őket egyben tartani, holott azok többségükben szívesebben helyezkednének kiváró álláspontra. Nem hagyták meg részükre ezt a lehetőséget, mert a kampány még tart, sőt az igazi nagy meccs még ezután következik.

A jelenlegi ukrajnai nagypolitikai küzdelmek eddig nem látott veszélyeket, de lehetőségeket is rejtenek a magyar közösség számára. A politikai érdekképviseletet ellátó KMKSZ felelőssége, hogy kikerülje a legnagyobb veszélyt, és megpróbálja a maximumot kihozni a helyzetből. Erről már volt szó, de ez olyan fontos, hogy nem árt többször is megismételni: a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a kárpátaljai magyarokat beskatulyázzák és elkönyvelik a szocdem-holding csatlósainak.

A KMKSZ-t akkor érte a támadás, amikor megmutatta, képes eredményesen fellépni a szocdem nyomulás semlegesítésére. A támadás éle pedig a KMKSZ szövetségesi politikája ellen irányul. A magyar szervezetet vádolják saját nyomorúságukkal, vagyis azzal, hogy mi is csatlósok lennénk.

Nem tudom megígérni, hogy az elkövetkező időszakban nem kell majd többször is elmagyarázni a csatlósi és a szövetségesi viszony közötti különbséget. Most azonban ez egyenesen elengedhetetlen. Valakinek a csatlósa abban különbözik a szövetségesétől, hogy a csatlós nem önálló. Nem mer és nem tud nemet mondani a parancsra. Szövetségesi viszonyban csak az önálló döntési lehetőséggel bíró felek állhatnak. Gyengébb politikai erő is lehet szövetségese az erősebbnek, amennyiben az együttműködés alapja a közös érdek. Mint például a szocdemek visszaszorítása. Vagy a státustörvény megvédése. Az viszont igaz, hogy ukrán viszonyok között még gyakrabban fordul elő, mint másutt, hogy az erősebb fél megpróbálja átejteni a szövetségesét. Például oly módon, hogy nem osztozik arányosan a siker gyümölcseiben vagy a másikkal végezteti a munka nehezét. Ilyen esetben a szövetség természetesen felbomlik, amennyiben önálló politikai erő az, akit megpróbálnak kihasználni. De minél egyértelműbb az, hogy a kisebb tisztában van saját érdekeivel és súlyával, és kész bármikor szakítani, annál nagyobb az esélye, hogy ne verjék át.

A csatlósi viszonynak nincsenek fokozatai. Minden parancsot végre kell hajtani. Ha az egyik napra a békülésről szól a napiparancs, az nem zárja ki, hogy másnap már támadásra adnak utasítást. Szövetséget viszont lehet kötni: taktikait, szituatívat, stratégiait, aszerint, mennyire fontosak azok az ügyek, amelyeknek az előre­vitelére a szövetség megköttetik. A kárpátaljai magyarság nevében és javára a KMKSZ az a szervezet, amely szövetségesi viszonyokat tud kiépíteni. Ezt a lehetőséget akarják elvenni a magyarul beszélő szocdemek az „ellen-KMKSZ” kiépítésével.

Az eddigi események azt mutatják, kísérleteik visszájára fordulnak. Mindenki érzi az „ellen-KMKSZ”-en a szocdem szagot, amit a magyarkodó szólamok pacsulijával nem lehet elnyomni. Különösen, amikor valaki két úr szolgája, és a magyarországi támogatói kedvéért olyan népszerűtlen akciókban kell részt vennie, mint például a státustörvény kilúgozása.

Van azonban még egy eszköz az „ellen-KMKSZ” kezében, amelynek veszélyességét nem szabad alábecsülni. Megpróbálja belerántani a magyar szervezetet egy sárdobálós, személyeskedő, lejárató nyilatkozatháborúba. A személyeskedés ellenszenves ugyan, de kivédeni sem lehet teljesen. Minden embernek van hibája vagy vannak olyan vonásai, amelyeket hibaként lehet feltüntetni. Lehet torzítani a tényeket és lehet hazudni is. A megtámadott pedig mentegetőzhet vagy visszatámadhat, egy szintre hozva magát provokátoraival. A végén mindkét fél ottmarad befürödve a közvélemény szemében.

A 2002-es választási kampány alkalmával Jacura László képviselőjelöltet használták fel arra, hogy személyeskedő, lélekbetaposó támadást intézzen a KMKSZ elnöke ellen, egyenes adásban. Talán arra számítottak, hogy mi is elkezdünk vájkálni szegény ember életrajzában, nem tudva ellenállni a kísértésnek, hogy érdekes részeket emeljünk ki abból. De hát kit érdekelt vagy érdekel Jacura reputációja?

És mennyire érdekli a szocdem vezérkart magyar alárendeltjeik jó híre? Úgy tűnik, semennyire, ha megéri nekik kamikaze-akcióba küldeni magyarjaikat, hátha azoknak sikerül magukkal rántani a KMKSZ-t. De ha 2002-ben nem sikerült, miért gondolják, hogy ugyanaz a szöveg most hatásosabb lesz?

A KMKSZ aktivistáival való találkozásokkor visszatérő téma a szövetség ellen helyben folytatott rágalomhadjárat. Nemcsak egészében a szövetséget, hanem felső és helyi vezetőit is rágalmazzák, megpróbálják lejáratni. Határozottságra és önmérsékletre szoktam inteni szövetségünk jogosan háborgó tagjait. Határozottan mondják el a KMKSZ érveit, mert azok igazak, súlyosabbak a szocdemek próbálkozásainál. Ne idegeskedjenek, mert arra a másik oldalnak van egyre több oka. A személyeskedésbe fulladó KISZ-es hadjárat lehetővé tette, hogy jó példával járjak elöl.

Kovács Miklós