2003. augusztus 29.

2003. augusztus 29., 02:00 , 137. szám

Augusztus vége – a nyár vége, a gyerekeknek a szünidő vé­ge. Egyben elő­retekintés az őszre, az új tanévre.

A „liturgikus naptár” szerint ekkor lehet tartani a „termény­betakarítási ünnepséget” vagy hálaadást. Ez az aratás utáni hálaadásra emlékeztethet, máshol viszont inkább a szüret utáni hálaadást vagy ünnepséget tartották.

A szeptemberhez érkezve a családok igyekeznek magukat összeszedni, és iskolába induló gyerekük kerül a középpontba. Ez fegyelmezettséget kíván a nyári, oldottabb időszak után.

E vasárnap visszatérő szava a „törvény”, a „parancs”. (MTörv.4 és Mk.7) A gondolkodó ember lassan rájön, hogy üres az élete Isten nélkül és az ő parancsai nélkül. Már az ószövetségi bölcs írja: „Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt megtartja.” (Péld. 29,18) Törvény nélkül az egyéni és közösségi élet elképzelhetetlen, mint ahogy a bolygók és a világmindenség fennmaradása is. Törvénye van a víznek, a pataknak; törvénye a halaknak, madaraknak; törvénye a világmindenségnek s benne a porszem-embernek. A bolygók járásától a porszem vonzásáig, a főangyaltól az utolsó rovarig, az összes lény hatékonysága, dicsősége és élete – a törvény megtartásán, az engedelmességen múlik.

Nem ok nélkül hangsúlyozza Krisztus: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt.5,17)

A választott nép életét 613 törvény (parancs) irányította, és ehhez járult még a sokfajta magyarázat és hagyomány. Az Ószövetségben a keresztény nép életét főként az Isten tíz parancsolata vezeti, de mindig ott van szemünk előtt a főparancsolat, a szeretet parancsa.

Sajnos az ember kezében a dolgok nemcsak megnemesedhetnek, hanem el is torzulhatnak. Így a törvények is. Ezért figyelmezteti már Mózes a zsidó népet, hogy ne vegyenek el, de ne is tegyenek hozzá a törvényhez. Ezzel szemben a magyarázatok, a szokások lassan körülburjánozták a parancsokat, fontosabbnak látszottak, és túlnőttek a törvényen. Ennek a vége az lett, hogy az Istentől kapott törvény nevében ítélték halálra az Isten Fiát: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia”. (Jn.19,7) Jézus hol elszomorodott, hol felháborodott a farizeusok keményszívűségén, és idézte Izaiás szavait: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” (Iz.29,13.)

A veszély ma is fennáll, hogy talán fontosabbnak tartjuk a külsőt, mint a belsőt; hány család van, mely ragaszkodik ahhoz, hogy a gyermek meg legyen keresztelve, de a keresztény nevelésről nem gondoskodnak.

Szent Jakab felszólítását tegyük magunkévá: „Fogadjátok tanulékony lélekkel a tanítást... váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.” (Jak.1,21-22)

Bohán Béla, SJ.
beregszászi plébános