Szívós ruténok, csalódott magyarok, elhagyatott németek
Svájci lap a kárpátaljai magyarság helyzetéről
A kárpátaljai magyarság helyzetét is bemutató összeállítást közölt múlt szerdai számában a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap, melyet az MTI ismertet.
Az újság a térség bonyolult történelmi múltjának ecsetelésére megismertette olvasóival azt az anekdotát, amelynek idős szereplője még a Habsburg-monarchiában született, fiatalságát Csehszlovákiában töltötte, majd hat évig Magyarországon élt, aztán néhány hétig ismét Csehszlovákiában, majd hosszabb ideig a Szovjetunióban, végül pedig Ukrajnában lett nyugdíjas. Amikor pedig megkérdezték tőle, hogy miért költözködött ennyit, felháborodva válaszolta: de hiszen ki sem tette a lábát egész életében Ungvárról.
A svájci lap Soknépű kárpát-ukrajnai régió címmel, Szívós ruténok, csalódott magyarok, elhagyatott németek alcímmel megjelentetett írásában kiemelte, hogy ungvári magyar politikusok is emlékeztetnek arra: az ukrajnai függetlenségről 1991 végén tartott népszavazáson a lakosság döntő többsége Kárpát-Ukrajna autonómiájára szavazott, és támogatta a Magyarországgal határos, főképpen magyarok lakta déli vidéken a magyar területi önigazgatás kialakításának a tervét. Hogy ebből semmi sem lett, ahhoz Ukrajna különleges helyzete is hozzájárult az ország keleti felén élő több mint tízmillió orosszal, valamint Kijevnek azokkal a félelmeivel, hogy ha a nyugati vidékeken kedvezményeket biztosít a népcsoportoknak, akkor az a keleti részen is hasonló követelésekhez és elszakadási veszélyhez vezethet.
A Neue Zürcher Zeitung cikke az EU-térségből kizárva alcímű részében emlékeztetett arra, hogy mind a mai napig megpecsételi a térségben élő magyarok sorsát az I. világháborúban győztes nagyhatalmaknak az az akkori törekvése, hogy megakadályozzák az összeköttetést az új szovjetállam és a rövid életű tanácsköztársaság között. Így aztán 1920-ban a magyar lakosság nem jelentéktelen részét elszakították az anyaországtól. A kárpátaljai magyarok közül több mint százezren már magyar igazolványt is kértek, amelyet újabban Budapest kínál, és anyagi előnyöket is biztosít az anyaországba látogatáskor. Brüsszel és Nyugat-Európa nem tudott lelkesedni a magyar igazolvány eszméje iránt, de elfelejtettek érdeklődni a magyar kisebbség érzései felől. Csalódottan látják ugyanis a kárpátaljai magyarok, hogy most ismét kirekesztettek. Az EU ugyanis fél évvel Magyarország csatlakozása előtt, november 1-jétől vízumkényszert vezet be az ukrán állampolgárok számára. Budapest ugyan megígérte, hogy a vízumok kiadását gyorsan intézhető és illetékmentes formasággá teszi, de nehezen legyőzhető akadályok körvonalazódnak már arra az időszakra, amikor majd később a schengeni térség kialakul. A túloldalon egyébként minden érzelem gazdasági megfontolásokkal is kapcsolatos: szembeötlő a különbség Magyarország és Ukrajna között az életszínvonal tekintetében. Egy Beregszászhoz hasonló, magyarok lakta kisváros szegénynek és elhanyagoltnak tűnik kelet-magyarországi megfelelőjéhez viszonyítva – mint egy másik világ – állapította meg a svájci lap.
– Mikor fog Ukrajna az EU-hoz csatlakozni? Húsz vagy 50 év múlva? – teszik fel a kérdést a kárpátaljai magyar politikusok. A válaszuk pedig az, hogy ahogyan mindig, most is az a céljuk: népcsoportként meg kell maradniuk, nyelvüket és identitásukat meg kell őrizniük addig az időpontig, amíg itt is elveszíti jelentőségét az anyaországtól elválasztó határvonal.
