Egy tégla a magyar jövő épületébe

A forradalomra emlékeztünk

Megható és bensőséges ünnepség keretében emlékezett meg a kárpátaljai magyarság az 1956-os forradalom 47. évfordulójáról október 23-án Beregszászban. „Nyolc éve ünnepeljük­ nyíltan ezt az évfordulót” – emlékeztette köszöntőjében a megjelenteket a házigazda Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Horkay Sámuel alapszervezeti elnök.

„A magyar történelem 1100 éve alatt, amióta őseink letelepedtek itt, a Kárpátok övezte vidéken, minden évszázad teli volt harcokkal, amelyek időről időre hoztak fényes győzelmeket, amelyek megerősítették az országot, és hoztak olyan bukásokat, amelyek megszilárdították a lelket, ami lehetővé tette, hogy idő múltával győzelemmé formálja a nemzet a vereséget is” – emlékeztetett ünnepi beszédében Simicskó István, a Magyar Köztársaság Országgyűlése Honvédelmi Bizottságának alelnöke.

Beszédében Simicskó István párhuzamot vont az 1848–49-es és az 1956-os forradalom között, emlékeztetve arra, hogy a magyarság mindkét alkalommal az idegen elnyomástól való megszabadulást tűzte ki célul. A bukás után az elnyomó hatalmak tiltották az emlékezést a szabadságharcra és annak résztvevőire, ennek ellenére mindkét küzdelemből nemzeti ünnep lett – tette hozzá.

Simicskó hangsúlyozta, hogy 1956, amely kihatott az egész nemzetre, távlataiban bebizonyította: fel lehet és fel is kell venni a küzdelmet a megszállókkal szemben, hiszen a 47 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc igaza bebizonyosodott.

„A határok sem választhatják el azt a közös érzést, amit mi, magyarok mindig a szívünkben és a lelkünkben érzünk, különösen nemzeti ünnepeink alkalmával. Az 1956-os forradalom azért robbant ki, hogy esélyt adjon a magyarságnak a feltámadásra, a túlélésre. Ezt a képességünket az évszázadok során bizony többször kellett bizonyítanunk. Sok borzalom és igazságtalanság ért minket, de nem tört meg sem tatár, sem a 150 éves török uralom, sem osztrák, sem orosz. Ötvenhat emléke is erősítse bennünk, önök­ben azt a képességet és elszántságot, hogy erős lendülettel, soha fel nem adva tartsák meg hitüket az igazságban, a szabadságban, a nemzet felemelkedésében” – mondotta végezetül Si­micskó István.

Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője az 1956-os forradalom példájára utalva összefogásra szólította fel a kárpátaljai magyarságot nyelvének és kultúrájának megőrzése érdekében.

A rendezvényen virággal köszöntötték az 1956-os események jelenlévő kárpátaljai résztvevőit, az 1956-os Emlékérem kitüntetettjeit: Molnár Lászlót Gá­locs­ról, Perduk Tibor Árpádot Téglásról, Milován Sándort Nagyszőlősről. (A forradalom idején Kárpátalján röplapterjesztő csoportok alakultak Nagyszőlősön, Mező­ka­szony­ban, Ungvár környékén és másutt. Ezekben nagyrészt fiatalkorúak vettek részt, akik letartóztatásuk után összesen 44 évnyi börtönbüntetést kaptak tevékenységükért.)

– Tettünk valamit. Tettünk egy téglát abba az épületbe, amelyet magyar jövőnek hívunk – mondotta Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, köszönetet mondva a méltatásért.

Az ünnepi megemlékezés a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészeinek az alkalomra készített irodalmi összeállításával ért véget.

ntk–MTI