„Hogy elhiggye a világ, kinek a küldetésében járunk”

Interjú Majnek Antal megyés püspökkel

2003. szeptember 27-én volt egy éve, hogy ünnepélyesen beiktatták a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyét és annak első megyés püspökét, Majnek Antalt, aki november 18-án ünnepli 52. születésnapját.

– Talán az utóbbi évtized legfontosabb éve volt ez a kárpátaljai római katolikusok számára.

– Elsősorban Istennek adok hálát, amiért létrejöhetett az egyházmegye. Ez azt jelenti, hogy olyan fejlettségi fokra jutottunk, hogy Szentatyánk alkalmasnak ítélt minket az önállóságra. Papjaink száma megnövekedett, létrejöttek a szükséges egyházi intézmények, és biztosítottnak látszanak a további fejlődés feltételei is.

– Hogyan telt az elmúlt év, az egyházmegye első éve? Történtek-e változások tevékenységük, a mindennapi munka terén?

– Munkánkba az egyházmegyévé válás nem sok változást hozott. A nuncius úr addig is szinte teljesen szabad kezet adott nekem az egyházmegye vezetésében, s ez most sincs másképp. Azt mondhatnám, az elmúlt év ugyanúgy munkával telt, mint az eddigiek. Múlt novemberben nyílt meg Munkácson a Szent Erzsébet Nyugdíjasotthon és Melegedő; ez év tavaszán átadtuk főiskolás és egyetemista lakóinak az Ungvár-radvánci Szent Gellért Katolikus Kollégiumot, mely sok egyházmegyei rendezvényünknek is otthont ad. Szeptember 1-jén a Munkácsi Katolikus Líceum új, nagyobb épületben kezdhette meg a tanévet; nemrég pedig újabb katolikus óvodát áldhattam meg Fan­csikán. A püspöki hivatal felépítésében is történtek kisebb átalakítások, hogy meg tudjunk felelni az egyre növekvő mennyiségű munkának. Pl. most már külön iroda foglalkozik az egyházmegyei programok szervezésével, melyek száma ennek köszönhetően örvendetesen meg­nö­ve­ke­dett. Fő célunk természetesen nem változott: Krisz­tus örömhírét akarjuk eljuttatni minden emberhez. Minden rendezvény, kiadvány, intézmény, melyet létrehozunk, ezt a célt szolgálja. Igyekszünk a társadalom minél szélesebb rétegét megszólítani, és felkínálni nekik az evangélium, az örömhír üzenetét.

– Hány pap szolgál ma az egyházmegyében?

– Összesen 29. Közülük tizenhárman kárpátaljai születésűek, egyikük nyugdíjas. A többiek Magyarországról, Szlovákiából, ill. Németországból jöttek. Tíz kispapunk van és egy diakónusunk, ill. egy állandó diakónusunk. Kilenc kispapunk Magyarországon tanul, egy Szlovákiában. ők valamennyien Kárpátalján akarják majd papi szolgálatukat végezni.

– Karácsony közeledtével aktuális a kérdés: jönnek-e kisegítő papok Kárpátaljára?

– Eddig minden évben érkezett legalább egy-két pap Magyarországról, ill. Szlovákiából, hogy segítsen az ünnepek táján meg­nö­ve­kedett feladatok ellátásában, a misézésben, a gyóntatásban. Remélem, idén sem lesz másképp. Bár lassan növekszik papjaink száma, még messze nem vagyunk elegen, nagy szükség van a segítségre. Magam is két-három helyen szoktam kisegíteni karácsonykor és húsvétkor.

– Mely egyházközségekben kél el leginkább a segítség?

– Főleg a nagyobb településeken, egyházközségekben, ott, ahol nagyobb számban vannak híveink. Ha valahol épp ünnepekre betegszik meg komolyan a plébános, akkor az ő kisebb falvaiba is szoktunk segítséget szerezni; ha másképp nem megy, több pap osztja fel egymás között a beteg plébános szolgálati helyeit, így mindenhol tartunk szentmisét. Az ünnepeken senki sem marad szentmise nélkül.

– Hány temploma van az egyházmegyének? Van-e olyan, melyet nem kaptak még vissza?

– Összesen 92 templomunk van, s egy további épül Kőrösmezőn. Nem kaptuk vissza a szent­miklósi (Csinagyijevo) és a tere­­bes­fehérpataki (Gyilove) templomot, melyek most a pravoszláv egyház tulajdonában vannak. Nem kerültek vissza tulajdonunkba Ungváron a Kálvária-kápolnák s a gerényi rotunda, Kárpátalja egyik legrégibb temploma, mely tíz évszázadig a római katolikus egyház tulajdonában volt. Ungváron ezenkívül nem kaptuk vissza a régi plébániaépületet sem, pedig több mint tíz éve folyamatosan kérjük; legnépesebb egyházközségünk papjai egy kis lakásba kénytelenek bezsúfolódni, ahol a lelkipásztori feladatok ellátására sincs megfelelő hely.

– Mit üzen a híveknek az egyházmegye megalakulásának egyéves évfordulója kapcsán?

– Ne felejtsék mindennap megélni a főparancsot, ha a szeretet és béke országába akarnak jutni. Már itt, a földön ezt az országot kell elkezdeni építeni a saját közösségeinkben, hogy elhiggye a világ, kinek a küldetésében járunk.

P. Zs.